~19.rész

 Sziasztook! itt is van a 19. rész :)) nagyon nagyon nagyon köszönöm a komikat! <3 10-15 komi után hozom az új részt :)) jó olvasgatást! ;) remélem tetszeni fog :D

#http://afraiidtolove.blogspot.hu/ . kezdem egy másik blogot is :)) olvassatok be ha van kedvetek :)) és komizzatok is! remélem ez a blog is elnyeri a t5etszésetek! #

Zayn meg fogta a kezem és nyugtató tekintetével a lelkemig hatolt.

- És most! Az este fény pontja! A híres Zayn Malik! Az én egyetlen iker testvéremmel, Amanda Lewis! –kiáltott bele a mikrofonba Elisa, majd lesétált a színpadról. Mi vettük át a helyét. A következő percben Elisa már a tánc parkettet koptatta, azzal a sok száz emberrel együtt.. de persze mindenki párban. Harry is udvariasan felkérte Elisát, aki persze rögtön a nyakába borult. Minden erőmmel Zayn kezét szorítottam. Ő pedig mosolygott. Elkezdtük a dalt. Közben egyáltalán nem a színpadon jártam, vagyis testben ott voltam, de lélekben.. lélekben valahol teljesen máshol.. talán egy álom világban, ahol bármi meg történhet. Még az is hogy én. Értitek? Én? Az átlagos lány Londonból.. Egy olyan fiúval mint Zayn... Majd elhagytam az én kis álom világomat. És vissza csöppentem az életembe. Ami teljesen olyan volt mint az álom világ. Zayn karjaiban, egy szerelmes szám közben. Lehet hogy mégis olyan az életem amilyenről álmodtam?

- And all your Little Things! –hangzott az utolsó mondat mind kettőnk szájából egyszerre. Sötét, mély, barna szemei az enyémet pásztázták.

Teljesen meg könnyebbültem, vége a dalnak! őszintén megvallva.. nem is volt olyan rossz, mint ahogy elképzeltem.. sőt, egyszerűen csodás volt! Zayn és köztem meg van az a dolog.. az amit csak nagyon ritkán érez az ember.. az a tűz… a szenvedély és a vágy. Nekem Zayn nem azt a srácot jelenti akibe szerelmes vagyok.. Nekem ő jelent mindent! Nélküle nem tudnék élni..

A tapsvihart követően egy lány mászott fel a színpadra, rögtön a mikrofonért nyúlt és sikeresen ki is tépte a kezemből.

- Hát ez csodás volt! De most fel kell tennem a kérdést, amit mindenki

tudni akar.. ti együtt vagytok? –tette fel a kérdést, amihez amúgy senkinek semmi köze! Mégis hogy jön ahhoz hogy meg kérdezze?

Mivel én nem tudtam válaszolni, mert nem volt nálam a mikrofon..

Zayn nagy lazán emelte a szájához az ő mikrofonját, kicsit forgatta a kezében majd párszor elmosolyodott.. Én persze sík ideg voltam.. Karba font kézzel vártam hogy mondjon már valamit..

- Mi csak barátok vagyunk. –jelentette ki, amit nem tudtam hova tenni.

Határozott mozdulattal kaptam ki a kezéből a mikrofont.

- Igen? Akkor honnan tudom hogy, hogy csókolsz? Vagy minden barátodat csókolgatod? –ideges voltam, de mégis próbáltam leplezni, inkább afféle „most le égetlek!” elhatározás volt bennem.

- Nem csókolgatom minden barátom.. –kínos nevetés hagyta el az ajkát, zavartan lépkedett hátrafelé.

- Tehát akkor csak én kapok ekkora meg tiszteltetést? –kerekedett ki a szemem. Hát ha már csak barátok vagyunk, akkor meg mi a fenéért csókolgat? Vagy mégse vagyunk csak simán barátok?

- Amanda ezt most ne! –motyogta még mindig zavartan Zayn.

- Akkor mikor? Sose mondasz el semmi! Titokzatos és köcsög vagy! Nem tudok rád mást mondani! –nyomtam a csaj kezébe a mikrofont, aki egyébként tátott szájjal nézte a mi kis jelenetünket. Ekkor vettem észre hogy az összes ember minket figyel.. Fasza! lesz új téma a suliban.

- Basszus.. –Zayn megrázta a fejét és egyenesen lerohant a színpadról.

Még jobb… most még futkározhatok is utána… na ilyet se csinálnék másik sráccal! Zayn a férfi mosdóba rohant.. nem is gondolkoztam csak siettem utána. Mikor oda értem Zayn már teljesen maga alatt volt. A tükör előtt, a mosdó kagylónak támaszkodott. Bámulta magát a tükörben, de most nem azzal az elégedett nézésével, inkább afféle tehetetlenség, sajnálat és „nem tudom hogy mit csináljak!” sugárzott az arcáról. Lassan sétáltam mögé, a tükörben meg látott és rögtön meg fordult.

- Miért jöttél utánam? Nem utálsz? –kérdően nézett rám azzal az idióta fejével.. mintha nem tudná hogy akárhogy próbálom utálni nem megy!

- Nem hiszem el hogy nem érted! –akadtam ki.. folytattam volna, de Zayn egy őrült gyors mozdulattal megragadta a tarkóm és ajkait tapasztotta az enyémre.. Őrülten csókolt! Soha nem volt még ennyi tűz a csókunkban.. hihetetlen erő, szenvedély és tűz volt bennünk. Testünk össze fonódott, Zayn a falnak nyomott, úgy hogy egy pillanatra se szakította meg a csókunkat. Hogy a francba tudja ezt így csinálni? Eszméletlen jó az ilyen dolgokban!

Zayn sóhajtott egy nagyot, majd ökölbe szorította a kezét és a fejéhez emelte. Ott hagyott engem a falnak támaszkodva.. Átsétált a mosdó másik oldalához és neki támaszkodott a falnak.

Ennek meg mi baja van?

- Most meg mi a franc van? Zayn ne játssz velem! –toltam el magam a faltól..

- Ezt nem csinálhatom! –temette tenyerei közé az arcát.

- Hát te nem pont a jófiúságról vagy híres.. –mi az hogy nem csinálhatja?

Hát nem élvezte?

- Zayn.. én szeretlek.. –böktem ki végül a szót.. amit már olyan régóta el akartam neki mondani.. Istenem! De milyen régóta! Erre a szóra Zayn újra rám vetette a tekintetét.

- De ez nekem nem elég.. te nem szerethetsz! Annyira köcsög vagyok veled! És ezt te mondtad! Akkor meg mi a fenéért szeretnél? –lépett közelebb hozzám.

- tudod mit? Igazad van! –fontam karba a kezeim és kifelé vettem az irányt. Ott hagyom! A francot érdekel hogy ő mit gondol! Ha akarna könnyen meg szerezhetne.. de nem teszi! Akkor biztos nem is kellek neki.. És én is egyszer vagyok fiatal! Nem fogom az egész életem rá vesztegetni! .. amit igazából simán meg tennék! Érte..