~7. rész

Sajnálom, hogy kicsit késve :(( de itt van az új rész! köszönöm a komikat! mostantól hosszabb részek lesznek! :)) jó olvasgatást! ;) össze tudjuk hozni legalább 10 komit? :$$

Meg engedtem a csapot, hogy le moshassam magamról a vért és hogy rendbe szedjem magam…

- Amanda! Jól vagy? –kopognak be a fürdő szoba ajtón..

Nagy levegőt vettem, és ki nyitottam az ajtót. Zayn állt előttem, a falnak támaszkodva.

- Hát te? – nézek rá értetlenül, hiszen most utálnia kéne.

- Csak jöttem meg köszönni!

- Tessék? – felvont szemöldökkel, széttárt karokkal vártam, hogy elmagyarázza.

- Perrie nem hozzám való.. csak azért voltunk együtt mert mind ketten sztárok vagyunk..

- Hát akkor szívesen! – tekintetemet a földre szegeztem.

- Amúgy mit keresett itt Perrie? – Zayn várta a válaszom, de belőlem egy hang se jött ki.

Bele nyúltam a zsebembe, ki vettem Zayn mobilját, és a kezébe raktam.

- Akkor mától hivatalosan is szingli vagyok! - A szája sarka mosolyra húzódott, majd egyenesen a szemembe nézett, barna, szinte fekete szemeivel, teljesen meg babonázott. Elkalandoztam a tekintetében.

- Remek! –sóhajtok fel, valószínűleg csak hangosan gondolkodtam.

Aztán észhez is tértem.. gyorsan megráztam a fejem..

- Remek? –Zayn szája még nagyobb mosolyra húzódott.

- öhm.. én azt mondtam… hogy.. Rendben! .. Remeket hallottál? ..- kínos nevetés hagyta el a számat… valahogy csak ki kell magyaráznom magam.

- Okéé… hát akkor, most lemegyek a többiekhez.. majd gyere! –Zayn már nem mosolygott, rám nézett, kissé ingerülten, és lerohant a többiekhez.

Az ajtóhoz dőltem, és szép lassan le csúsztam a földere, arcomat két tenyerembe temettem. Én hülye.. Mindent el fogok rontani..

Leemeltem kezeimet az arcomról, tenyereimről folydogált az arcomról lejövő vér.

Alaposan lemostam magamról a vért és átöltöztem.

Újra kibújtam a fürdőszobából, de most Liam várt ott.

- Úristen, mit keresel itt? -kicsit meg lepődtem, nem számítottam rá.

- Ami.. beszélnünk kel! –Liam a vállamra rakta a kezét, és a szemembe nézett.. kicsit meg ijedtem.. vajon valami baj van?

Meg ragadta a csuklóm, és a saját szobájába vezetett.

- Áúú! Mi van? –förmedek rá Liam-re a csuklómat dörzsölgetve.

- Viselkedj már normálisan! Zayn már teljesen ki van borulva, hogy ő próbál kedves lenni, te meg hisztizel! – Liam egyre idegesebb lett.

- És te ezért vagy ideges?

- Nem.. azért mert Zayn eltűnt! –ahogy Liam ki mondta, össze szorult a gyomrom és kapkodni kezdtem a levegőt. Teljesen rosszul lettem. Azért ennyire hülye nem lehetek, hogy elüldözöm Zayn-t a saját otthonából. 

De hát, hogy mondhatnám el egy sztárnak, hogy szeretem? az is lehet hogy ki röhögne, és ott hagyna...

Ekkor Harry rohant be.

- Louis.. meg találta! –liheg. Erre a mondatra felcsillant a szemem.

- Hol volt? –Liam kissé meg könnyebűlve tette fel a kérdést.

- Perrie-ével… -suttogja Harry Liam fülébe.

- Hallottam.. –fontam össze a karjaimat magam előtt és kisétáltam a szobából.

Keresztül rohantam a nappalin, akkor toppant be Louis Zayn-nel az ajtón. Meg torpantam, és Zayn felé siettem.

- Te mit kerestél annál…a ribancnál? –ordítok.

- Befejeznéd? Én mit tettem eddig ellened? Próbálok kedves lenni! De te rögtön egy bunkó sztárnak állítasz be! – Zayn is ordításba kezdet, és egészen közel lépett hozzám.

- nem hogy örülnél hogy itt lehettek! Mivel a kedves bátyád itt hagyott titeket! – Zayn kijelentésére mindenki elhallgatott, síri csöndben állítunk egymás előtt. Zayn a fejéhez kapott, és egy nagyot sóhajtott.

- Akkor befejeztük a jó pofizást! –éreztem magamon Zayn leheletét, de ahogy szólni tudtam volna, felrohant a szobájába.

A srácokra néztem, egy elég ijedt fejjel.

- Hát ezt jól elintézted! –mutogatott Harry.

Lehajtott fejjel, sírva rohanok, Zayn után.. nem volt tervem hogy engeszteljem ki.. de igaza volt… ő próbált kedves lenni.. én meg jól elintéztem hogy meg utáljon… A szobája ajtaja élőt toporzékoltam.

Mit mondjak neki? … Biztos kifog küldeni. Mély levegőt vettem, és bekopogtam.

- Gyere! –szól a hang az ajtó mögül.

Lenyomtam a kilincset, és benyitottam Zayn-hez, aki épp az ágyon feküdt, fejét a párnába temetve.

- Zayn! Sajnálom… teljesen igazad van, hülye voltam! –beljebb sétáltam és leültem az ágy szélére.

- Kezdhetnénk elölről? –Reménykedve nézek Zayn-re, aki előmászott a párnák közül.

- Hát jó! Akkor tűnés a szobámból! –flegmán közli, majd fel áll az ágyról és ki tessékel.

- Mi? –nézek rá kérdően, széttárt karokkal.

- Ha elölről kezdjük.. úgy fogok veled viselkedni mint bárki mással. –és ezzel a mondattal egyszerre be is fejezte a beszélgetést, bevágta előttem az ajtót.

- Remek! - Ütöttem össze a két tenyerem, majd bele haraptam az alsó ajkamba és fel szisszentem. Lesétáltam a többiekhez, kissé szomorúan.

- Na? Mi volt? –kérdezi Elisa, közben bele kortyolt a kávéjába.

- Előröl kezdjük… de most úgy viselkedik velem, mint bárki mással. –sóhajtottam, ekkor Niall jött oda hozzánk. 

- Hé csajok! Már elég késő van! Vacsizzunk meg együtt! Aztán alvás! – mintha az apánk lenne úgy mondta.

Ránéztem az órára, ami már este fél tízet mutatott.

Ekkor jött le a lépcsőn Zayn, és egyenesen a konyhába sietett.

Mi követtük a példáját. Már a konyhában volt mindenki, mint egy nagy család. Elisa Harry mellé ült.. nekem már csak Louis és Zayn közt maradt hely… így hát kihúztam a székem, és leültem.

Zayn egy bajjós tekintettel nézte végig ahogy leülök, majd meg rázta a fejét. Csöndben eszegettünk, senki nem szólt egy árva szót se. Már csak piszkáltam a rizs szemeket a tányéromon.

- És.. mi van Perrie-vel? –próbáltam fel hozni egy témát.

- Neked ahhoz semmi közöd! –ráncolja össze a homlokát Zayn.

- Azért szép jelenetre értünk haza.. –halkan nevetgél Harry.

- Hát.. ha valaki nem veszi fel az ÉN telefonom! Nem történik ez!-

Zayn a tányérja felet idegeskedett, majd ledobja a villáját és össze fonja kezeit maga előtt.

Louis-ra néztem, ő megértő tekintettel simított végig a hátamon.

Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Niall elmosolyodott ezen.

Nem értettem hogy miért.                 

- hm.  –Zayn sóhajtva nevetett fel.

Én egy „mi van ?” tekintettel néztem rá.

Zayn csak meg rázta a fejét, és egy „hagyjál már békén” fejet vágott.

Le raktam én is a villámat, de úgy hogy csattant a tányéron.

Egy határozott mozdulattal felálltam a helyemről.

- Én köszöntem a vacsorát! –mosolygok Niall-re… mivel ő főzött.

- És jó éjt mindenkinek!

Kisétáltam az étkezőből, és Zayn szobája felé vettem az irányt, mert még ott vannak a cuccaim.

Összepakoltam holnapra a suliba a füzeteket, könyveket.

Aztán mentem hajat mosni és fürödni.

Mikor mindennel végeztem, fel vettem a hálóingemet.

Indultam volna vissza Zayn szobájába, remélve hogy a fiút is ott találom, és meg tudja mondani hogy melyik lesz az én szobám.

De meglepetésemre az összes holmim a szoba ajtaja előtt hevert.

- Öhm.. Zayn.. –nyitok be hozzá. Zayn ép egy boxerben feküdt az ágyban, laptoppal az ölében.

- Kopogni luxus? –felhúzza a szemöldökét, tekintetét levette  a laptop képernyőjéről .

- Bocsi.. én nem tudtam.. mindegy… meg tudod mondani hol lesz az én szobám? – felesleges magyarázkodnom.. inkább a szoba felől érdeklődök. 

- Ja.. tudom melyik lesz a te szobád… -bele mélyülve a laptopjába, motyog.

- És meg is mondod? – tárom szét a karom.

- A mellettem lévő, jobbra! – tessék! Végre kimondta..

- Köszönöm! –olyan „na végre!” stílusban köszöntem meg neki.

Az ajtó előtt heverő cuccaimat át pakoltam a szobámba.

Ami elég tágas, és stílusos volt. Egy hatalmas francia ágy várt rám, ami elég csábító volt.. mert eléggé elfáradtam a mai nap..

Rögtön le is dobtam magam az ágyra. A villanyt meg sikeresen égve hagytam..

- Jó éjt! –jön be valaki, a hangjából ítélve Liam.

- Neked is! - Sóhajtok, ekkor hallottam Liam lépteit, hogy jön felém.

Az ágyam mellé lépett, majd leguggolt.