~19.rész

 Sziasztook! itt is van a 19. rész :)) nagyon nagyon nagyon köszönöm a komikat! <3 10-15 komi után hozom az új részt :)) jó olvasgatást! ;) remélem tetszeni fog :D

#http://afraiidtolove.blogspot.hu/ . kezdem egy másik blogot is :)) olvassatok be ha van kedvetek :)) és komizzatok is! remélem ez a blog is elnyeri a t5etszésetek! #

Zayn meg fogta a kezem és nyugtató tekintetével a lelkemig hatolt.

- És most! Az este fény pontja! A híres Zayn Malik! Az én egyetlen iker testvéremmel, Amanda Lewis! –kiáltott bele a mikrofonba Elisa, majd lesétált a színpadról. Mi vettük át a helyét. A következő percben Elisa már a tánc parkettet koptatta, azzal a sok száz emberrel együtt.. de persze mindenki párban. Harry is udvariasan felkérte Elisát, aki persze rögtön a nyakába borult. Minden erőmmel Zayn kezét szorítottam. Ő pedig mosolygott. Elkezdtük a dalt. Közben egyáltalán nem a színpadon jártam, vagyis testben ott voltam, de lélekben.. lélekben valahol teljesen máshol.. talán egy álom világban, ahol bármi meg történhet. Még az is hogy én. Értitek? Én? Az átlagos lány Londonból.. Egy olyan fiúval mint Zayn... Majd elhagytam az én kis álom világomat. És vissza csöppentem az életembe. Ami teljesen olyan volt mint az álom világ. Zayn karjaiban, egy szerelmes szám közben. Lehet hogy mégis olyan az életem amilyenről álmodtam?

- And all your Little Things! –hangzott az utolsó mondat mind kettőnk szájából egyszerre. Sötét, mély, barna szemei az enyémet pásztázták.

Teljesen meg könnyebbültem, vége a dalnak! őszintén megvallva.. nem is volt olyan rossz, mint ahogy elképzeltem.. sőt, egyszerűen csodás volt! Zayn és köztem meg van az a dolog.. az amit csak nagyon ritkán érez az ember.. az a tűz… a szenvedély és a vágy. Nekem Zayn nem azt a srácot jelenti akibe szerelmes vagyok.. Nekem ő jelent mindent! Nélküle nem tudnék élni..

A tapsvihart követően egy lány mászott fel a színpadra, rögtön a mikrofonért nyúlt és sikeresen ki is tépte a kezemből.

- Hát ez csodás volt! De most fel kell tennem a kérdést, amit mindenki

tudni akar.. ti együtt vagytok? –tette fel a kérdést, amihez amúgy senkinek semmi köze! Mégis hogy jön ahhoz hogy meg kérdezze?

Mivel én nem tudtam válaszolni, mert nem volt nálam a mikrofon..

Zayn nagy lazán emelte a szájához az ő mikrofonját, kicsit forgatta a kezében majd párszor elmosolyodott.. Én persze sík ideg voltam.. Karba font kézzel vártam hogy mondjon már valamit..

- Mi csak barátok vagyunk. –jelentette ki, amit nem tudtam hova tenni.

Határozott mozdulattal kaptam ki a kezéből a mikrofont.

- Igen? Akkor honnan tudom hogy, hogy csókolsz? Vagy minden barátodat csókolgatod? –ideges voltam, de mégis próbáltam leplezni, inkább afféle „most le égetlek!” elhatározás volt bennem.

- Nem csókolgatom minden barátom.. –kínos nevetés hagyta el az ajkát, zavartan lépkedett hátrafelé.

- Tehát akkor csak én kapok ekkora meg tiszteltetést? –kerekedett ki a szemem. Hát ha már csak barátok vagyunk, akkor meg mi a fenéért csókolgat? Vagy mégse vagyunk csak simán barátok?

- Amanda ezt most ne! –motyogta még mindig zavartan Zayn.

- Akkor mikor? Sose mondasz el semmi! Titokzatos és köcsög vagy! Nem tudok rád mást mondani! –nyomtam a csaj kezébe a mikrofont, aki egyébként tátott szájjal nézte a mi kis jelenetünket. Ekkor vettem észre hogy az összes ember minket figyel.. Fasza! lesz új téma a suliban.

- Basszus.. –Zayn megrázta a fejét és egyenesen lerohant a színpadról.

Még jobb… most még futkározhatok is utána… na ilyet se csinálnék másik sráccal! Zayn a férfi mosdóba rohant.. nem is gondolkoztam csak siettem utána. Mikor oda értem Zayn már teljesen maga alatt volt. A tükör előtt, a mosdó kagylónak támaszkodott. Bámulta magát a tükörben, de most nem azzal az elégedett nézésével, inkább afféle tehetetlenség, sajnálat és „nem tudom hogy mit csináljak!” sugárzott az arcáról. Lassan sétáltam mögé, a tükörben meg látott és rögtön meg fordult.

- Miért jöttél utánam? Nem utálsz? –kérdően nézett rám azzal az idióta fejével.. mintha nem tudná hogy akárhogy próbálom utálni nem megy!

- Nem hiszem el hogy nem érted! –akadtam ki.. folytattam volna, de Zayn egy őrült gyors mozdulattal megragadta a tarkóm és ajkait tapasztotta az enyémre.. Őrülten csókolt! Soha nem volt még ennyi tűz a csókunkban.. hihetetlen erő, szenvedély és tűz volt bennünk. Testünk össze fonódott, Zayn a falnak nyomott, úgy hogy egy pillanatra se szakította meg a csókunkat. Hogy a francba tudja ezt így csinálni? Eszméletlen jó az ilyen dolgokban!

Zayn sóhajtott egy nagyot, majd ökölbe szorította a kezét és a fejéhez emelte. Ott hagyott engem a falnak támaszkodva.. Átsétált a mosdó másik oldalához és neki támaszkodott a falnak.

Ennek meg mi baja van?

- Most meg mi a franc van? Zayn ne játssz velem! –toltam el magam a faltól..

- Ezt nem csinálhatom! –temette tenyerei közé az arcát.

- Hát te nem pont a jófiúságról vagy híres.. –mi az hogy nem csinálhatja?

Hát nem élvezte?

- Zayn.. én szeretlek.. –böktem ki végül a szót.. amit már olyan régóta el akartam neki mondani.. Istenem! De milyen régóta! Erre a szóra Zayn újra rám vetette a tekintetét.

- De ez nekem nem elég.. te nem szerethetsz! Annyira köcsög vagyok veled! És ezt te mondtad! Akkor meg mi a fenéért szeretnél? –lépett közelebb hozzám.

- tudod mit? Igazad van! –fontam karba a kezeim és kifelé vettem az irányt. Ott hagyom! A francot érdekel hogy ő mit gondol! Ha akarna könnyen meg szerezhetne.. de nem teszi! Akkor biztos nem is kellek neki.. És én is egyszer vagyok fiatal! Nem fogom az egész életem rá vesztegetni! .. amit igazából simán meg tennék! Érte..

~18.rész

 Sziasztok! itt is van az új rész! nem tudom leírni mennyire hálás vagyok nektek! <3 köszönöm a sok komit! remélem tetszeni fog nektek ez a rész is! :$ jó olvasgatást! 10-15 komi és jön a kövi :))

 - Te ezt komolyan mondtad? –nevette el magát.

- Igen! Figyelj! Cseréljünk erre az estére! Te leszel Amanda én meg Elisa! El intézek mindent amit még kell, te meg énekelsz Zayn-nel.

- Ennek mi értelme van? –Mint aki nem értené.. pontosan tudja, hogy nem akarok egy érzelgős számot előadni Zayn-nel…

- Én nem birok ki még egy estét vele.. –foglaltam össze röviden az okokat.

Elisa végül belement.. gyorsan ruhát cseréltünk.

*Zayn szemszöge*

Amanda csodálatosan néz ki! Még nálam is szexybb! Ami tőlem, lássuk be, nagy szó.. nagyon izgulok a fellépés miatt! Még sose izgultam ennyire.. pedig ez semmi ahhoz képest hogy milyen helyeken szoktam fellépni.. Lehet csak azért izgulok mert Ami-vel fogok duettezni.

De most hogy így elviharzott, még próbálni se tudunk.. Elindultam meg keresni a csajokat, el is kaptam őket, a wc előtt álltak és dumáltak.

- Hali! –lazán köszöntem és neki dőltem a falnak.

A csajok össze néztek, majd Elisa elment.

- Megyünk próbálni? –nézett rám Ami.. Olyan más volt. Nem csillogott a szeme amikor rám nézett és nem éreztem azt a tüzet kettőnk közt, ami mindig belobban amikor együtt vagyunk. Hát akkor ideje lépni.

- Persze!- ráztam meg a fejem elég érdekesen.

Ami el is indult a színpad felé, de én megragadtam a csuklóját.

- De először.. – be vetettem a rosszfiús mosolyom, amitől mindig elolvad, majd magamhoz húztam. Ami meg rémült, nem is hatotta meg a rosszfiús imidzsem és a közelségem se.. Hát ezek totál hülyének néznek?

 szerintük nem fogok rájönni?

Akkor okozok nekik egy kis örömöt! Beveszem nekik..

Elisát, öhm.. akarom mondani „Ami-t” a derekánál fogva öleltem át.

Annyira közel volt hozzám hogy talán még a levegő se fért közénk.

Őszintén szólva, nem szívesen tettem ezt.. én csak Amandát ölelhetném így.. De hát ők akarnak átverni… Elisa arcán rémültség és tehetetlenség tükröződött. Arcom közeledett az övéhez, és már majdnem elcsattant a csók.

- ZAYN! –szólalt meg végül és szemét össze szorította.

- igen? Amanda? –a teljes nevét mondtam ki és számon kérő tekintettel néztem rá.

- Én csak.. –dadogott.. tehát még mindig nem érti hogy tudom hogy ő Elisa..

- Ne csináld ezt! Tudom hogy szeretnéd! –újra a rosszfiús mosolyt fektettem az arcomra és filmbe illően helyeztem a kezeim Elisa derekára, majd meg döntöttem. Arcunk közeledett egymáséhoz. Amikor össze értek volna ajkaink suttogni kezdtem.

- Azt hiszed nem tudom? Elisa! –vigyorodtam el és eltoltam magamtól.

- Mi? Te honnan tudod? –lökött meg. Mit lökdös?

- Nem vagyok hülye édesem.. –a mosoly nem fagyott le az arcomról.

*Amanda szemszöge*

Elintéztem a világítást. Úgy látszik beválik a tervem… nem kell Mr.tökéllyel énekelnem! Hurrá! Tuti nem bírnám ki.. ha csak hozzám érne dal közben, vagy esetleg meg ölelne.. nem! Bele se merek gondolni hogy mi lenne akkor! .. meg kéne keresnem Elisát.. öhm, vagyis.. Amandát!

- Ti meg mi a szent sz@rt műveltek? –kerekedett ki a szemem amikor meg láttam Zayn karjaiban az ikertestvérem. Azt mondtam hogy énekeljen vele.. nem azt hogy csókolgassa! Mit képzel? Ellopja a pasim? .. öhmm.. nem is a pasim.. mindegy! A lényeg hogy simán tönkre vágja a kapcsolatunkat Zaynnel! A nem létező kapcsolatunkat.. ami így is elég gáz..

- Elisa? Van valami gáz? Amandát már többször csókoltam meg.. ezen miért borulsz ki? –Zayn a legnagyobb nyugalommal rakta karba a kezét.

Aha.. most biztos büszke magára hogy megint meg csókolt.. vagyis.. áh mindegy! Értitek..

- Ja.. én csak… nektek nem próbálni kéne? –hát valahogy ki kell magyaráznom magam..

- De! már megyünk is.. tudod, lenne pár változtatás.. meg kéne csókolnom Ami-t.. –Zayn egy csábító mosolyt vetett rám. Mi? Nem fogja

megcsókolni! Vissza kell cserélnünk egymást! Ha Zayn egy Lewis ikret akar csókolgatni, akkor az én leszek! Nem Elisa.. vagyis Ami.. értitek!.. Zayn közelebb lépett Amandához vagyis Elisához.. és gyengéden a dereka köré fonta kezeit. Hm.. ilyen jól nézünk ki Zayn-nel?.. nagyon dögös!..

- Zayn várj! –ordítottam el magam.. nem hagyhatom, hogy meg csókolja..

- Igen? Elisa? –vetett rám egy afféle „szeretnél valamit mondani?” fejet.

- Öhm.. izé… én vagyok Amanda! –böktem ki végül, szemeimet össze szorítottam. Hát ez totál hülyeség volt… mi a fenéért nem bírom ki ha Zaynt egy másik csajjal látom?

- Tudom –egy egyszerű szó, a kicsit sem egyszerű sráctól.

- Tessék? Akkor meg mi a fenéért csókolgatod? Ennyit jelentek neked? –tártam szét a karjaim. Nem tudom mit reméltem.. talán azt hogy rosszfiúsan rám mosolyog és gyengéden megcsókol.. hülyeség..

- Nem csókoltam meg! Te meg át akarsz verni? Miért nem mondtad hogy nem akarsz velem énekelni? Inkább kihasználod hogy van egy iker tesód? –Zayn teljesen higgadtan magyarázott és kérdezett. 

Igaza van.. nem megoldás, hogy cseréltem Elisával.. És ha nem lenne iker tesóm? Hogy oldottam volna meg? És becsaptam Zaynt.. azt a srácot aki a legtöbbet jelent nekem..

Elisa előlépett Zayn háta mögül és a csuklómnál fogva beráncigált a wc-be.. vissza cseréltük a ruhát.. Újra hercegnőként éreztem magam a csodálatos ruhában.. csak a viselkedésem nem olyan mint egy hercegnőé.. mivel a hercegemet minden bizonnyal el vesztettem..

Gyorsan próbáltunk egyet Zaynnel.. Elisa pedig elintézte az utolsó simításokat. Már vagy 50 ember ácsorgott a színpad előtt, pedig még el se kezdődött a bál.. Zayn hozzám se szólt.. így hogy a picsába fogjuk normálisan előadni a számot? Egy szerelmes számot énekelünk, úgy hogy mi nem is járunk! Jó az igaz hogy nem átlagos kapcsolta van köztünk.. de mind ketten félünk bevallani még saját magunknak is az igazat. De még az is lehet hogy Zayn nem érez semmit irántam..

Kereken 7 óra volt.. már több mint 600 ember lépett be a sulikapun.

Leírhatatlan izgalom volt bennem. Ekkor Elisa lépett a színpadra.

- Sziasztok! Örülök hogy ilyen sokan itt vagytok, már most! Pedig csak pár perce kezdődött meg hivatalosan a mi kis bálunk.. érezzétek jól magatokat! –beszélt bele a mikrofonba.

Idegesen szorongtam a színpad mögött.

- Jól vagy? –jött a kissé elavult kérdéssel Zayn, igaz az arcát még nem láttam, mivel a hátam mögül közelített meg, de tudtam hogy ő. Ki másnak van ilyen mély szexy hangja? És meg csapott az a tipikus Zayn illat is.

- Azt hiszem nem. –válaszoltam egy hatalmas sóhaj keretében.

Zayn is sóhajtott egyet, majd előre nyúlt a kezemért. A hátam mögött állt, szinte hozzám simult a felső teste és mind e mellet még a kezemet is fogta. Hát lehet ennél jobb érzés? Kicsit meg nyugodtam, legalább is nem gondoltam arra sok emberre aki majd minket fog nézni. Csak Zayn-re gondoltam.

- Feszültnek tűnsz! –suttogta bele a fülemben, majd ezt követően egy finom csókot hagyott a nyakamon. Bele remegtem. Zayn ezen elmosolyodott és fojtatta a nyakam kényeztetését. Egyik kezem Zayn kezén volt, a másik pedig hátra kalandozott Zayn tökéletesen álló hajába.

Csukott szemmel élveztem ahogy Zayn próbálja oldani a feszültséget. Hát meg kell hagyni, nagyon jól csinálja! Bele harapott a nyakamba, erre fel szisszentem.

- ezt nem szabad! –egy lépést tettem előre, hogy távolabb kerüljünk egymástól.

- Nyugi! Csak feszkó oldó! –nyúlt a kezem után. Meg fordultam, így egymással szembe kerültünk.

Hát ha neki ez a feszültség oldás.. el se tudom képzelni milyen az ágyban..

Az este közepénél járhattunk, amikor egy fülhallgatós srác jött oda hozzánk hogy mi jövünk. Meg fagyott bennem a vér is.

~17.rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat! <3 itt is van az új rész :)) bocsi a késésért :|| 10-15 komi után hozom a kövit! :)) jó olvasgatást!<3

   ***

Hát eljött. Eljött a nagy nap! Ugye emlékeztek még arra amikor Zayn-nel a fellépésünkre próbáltunk? Igen.. már elég „régen” volt.. vagy nem is régen.. hanem inkább úgy mondanám sok dolog történt azóta.. Bizony, fenekestől meg változott az életem. Az átlagos hétköznapjaim. Amikor még csak én Dave és Elisa voltunk.. Amikor még a One Direction-t nem is ismertük. Milyen jó is volt akkor.. De most nem az a lényeg! Örülök hogy így alakult az életem, bármilyen nehéz is így! Legalább meg tanulom mi az a bizonyos „nagybetűs élet”.

Ma nem kell mentünk suliba. Az egész suli a fejetettjén áll. Mindenhol díszletek és stb.. Reggel meg engedtem magamnak hogy 9 után keljek..

Lemásztam a konyhába, ittam egy kávét és keresni kezdtem a többieket.

Elisa már tuti a suliban van, szervezkedni..

- Jó reggelt álom szuszék! –Liam lepett meg kedves hangján.

- Neked is! –mosolyogtam rá. Csak álltunk egymás előtt. Mind kettőnk száján fülig érő mosoly ült. Nem tudom minek örültünk ennyire. Egyszerűen csak jó volt, ahogy ott állt előttem. Hosszas mosoly csatánkat a postás szakította meg. Ahogy megnyomta a csengőt, Zayn viharzott le az emeletről. Ki nyitotta az ajtót, aláírta a lapot és be is csapta az ajtót. Egy nagy borítékot tartott a kezében, rögtön bontani kezdte. Gondolom az apasági teszt… Kiszedte belőle a teszt eredményét.

Próbáltam az arcáról leolvasni hogy mi állhat a lapon. Zayn arcán viszont egy kis örömöt se tudtam felfedezni. Döbbenten járt a szeme a sorok közt. Liam a vállamra emelte a kezét, és egy amolyan „részvétem!” tekintettel jutalmazott meg. Határozott lépésekkel indultam Zayn felé és kitéptem a lapot a kezéből. Idegesen futotta át a tekintetem a lapon lévő szöveget.

- Ezen az áll hogy nem vagy az apja! –kerekedtek ki a szemeim. Tekintetem Zany-ére vándorolt, aki csak csibészen mosolygott rám. Hatalmas kő esett le a szívemről. Én is el mosolyodtam, akaratlanul is. Zayn kezébe nyomtam a lapot és siettem vissza a szobámba.

Nem hiszem el! Mégse Zayn Benett apja! Soha többet nem fogunk róluk hallani! És akkor visszagondoltam Zayn arcára, amikor kiderült a teszt eredménye. Direkt akart meg ijeszteni! Hiszen amikor már én is elolvastam, azzal a csibész mosolyával jutalmazott. De azért a végén látszott hogy megkönnyebbült… Valaki azt mondta a sorsunkat döntéseink irányítják. Hát én eldöntöttem! Az én életemet egy bizonyos srác irányítja, jelenleg! Igen. Az egész életem Zayn-ről szólt az utóbbi időkben.. Nem hagyhatom hogy egy fiú irányítsa az életem! Egyszer végre, meg kéne értetni vele hogy nem bírom, Nem bírom az idióta játékait! Egyértelmű hogy köztünk van valami..

Na de ezen még lesz időm agyalni.. Most van más dolgom is.

Ma este lesz a fellépésünk a bálban. Fogalmam sincs mit vegyek fel..

Elkezdtem kutakodni a szekrényemben, egyik ruha után a másikat dobtam az ágyra. Tipikus női szobaként festett az én szobám is. Egy halom ruha a francia ágyon. Egyik se tetszett igazán.. A szekrény legmélyén egy fekete, pánt nélküli mese szép ruha akadt a kezembe. Felpróbáltam, hogy jól áll-e egyáltalán. Beálltam a tükör elé és nézegetem magamon a ruhám. Majd nem is próbáltam fel másikat, a fekete ruha mellett döntöttem. Ki sminkeltem magam és megcsináltam a hajam. Délután 5 óra volt. Indultam volna ki a szobámból, ki is nyitottam az ajtóm, és nagy meglepődésemre egy kicsípett fiatal ember állt az ajtóm előtt.

Most bizonyára azt gondoljátok, a hős Zayn Malik állt előttem. De nem.

Bizony, Harry Styles támaszkodott a falnak.

- Hello szépségem! –ámult el rajtam.

- Te mit keresel itt? –nevettem el magam, hisz nem értettem a göndör szép fiú jelenlétét.

- El viszlek a suliba, Zayn már ott van. –intett és leindult a lépcsőn.

Beszálltunk a kocsiba, Harry indította a motort és kikanyarodott a ház elől. Vártam hogy előveszi a cigis dobozt, úgy ahogy Zayn szokta.. De ő nem Zayn.. Nem Zayn visz a bálba.. nem Zayn a kísérőm… Útközben kétszer is majdnem elsírtam magam. De nem tettem.

A suli előtt parkolt le Harry. Kiszállt az autóból majd nekem is ajtót nyitott. Még senki nem volt ott, mi is csak azért mentünk korábban mert még próbálnunk kell, és hogy besegítsek Elisának.

A sulin végig sétálva, láttám hogy mennyi idő, munka van a díszletekben. Nagyon tetszett a látvány. A bálterembe lépve rögtön a színpadon ácsorgó fekete hajú srácon akadt meg a tekintetem. Zayn idegesen sétálgatott fel-alá a hatalmas színpadon. Magas sarkúm kopogása zavarta meg a csendet. Zayn tekintete meg akadt rajtam, lefagyott, szó szerint. Már nem sétálgatott, csak tátott szájjal bámult.

Zayn leugrott a színpadról és felém sietett.

- Gyönyörű vagy! –lépett hozzám közelebb és zavartan beletúrt a hajába.

- Hát veled nem versenyezhetek. –kémeletem azt a tökéletes arcát, kissé kócos haját.

Zayn megrázta a fejét, a féloldalas huncut mosoly ott volt az arcán.

- Hol van Elisa? –törtem meg végül a csendet.

- Hátul, a világítást intézi. –mutatott hátra.

Elindultam Elisához. Beszélni akarok vele, és persze ha kell segíteni neki akkor segítek. És Zayn igazat mondott, Elisa épp a világítást rendezte le.

- Szia! Beszélnünk kell! –böktem meg a vállát.

- Uhh Hello! Rohadt csinos vagy! –magához ölelte, majd eltolt hogy jobban szemügyre vehessen.

- Zayn a színpadon van ha őt keresed. –és újra a jegyzetei közt kotorászott.

- Már találkoztunk! –sóhajtottam.

- Na mesélj! Kiderült az apasági teszt?

- Igen, Nem Zayn az apa! Hála istennek! –fújtam ki magam.

- Akkor? Mi a baj? –ráncolta össze a homlokát.

- Cseréljünk ruhát! –mondtam ki végül és Elisa tekintetébe furtam az enyémet.

- Mi? –kerekedett ki a szeme, és kérdően rám nézett.

Meg ragadtam a csuklóját és a wc-be rángattam.

~16.rész

Sziasztook!! itt van az új rész! :)) 15 komit össze tudunk hozni? :$$ Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a sok olvasót és a komikat! miattatok van értelme írnom! nagyon hálás vagyok! <3 <3 imádlak titekeet!! <3 #ez nem lett annyira jó rész.. de remélem tetszeni fog :))

 - Benett ő itt az apukád! Zayn! –mosolygott kedvesen a kissrácra Jenny.

MI CSODA? Zaynnek gyereke van? Ez nem lehet… Még csak 19 éves.. Ez a gyerek meg már biztos 3 vagy 4 éves lehet…

Csak álltam az ajtóban és bámultam.. Zayn meglepődve nézte Benett-et és Jenny-t, majd megrázta a fejét.

- Biztos hogy nem az én gyerekem. –Zayn zavartan nevette el magát, majd az arcomat kémlelte. Érdekesen nézhettem ki, csak bámultam magam elé, tátott szájjal.

- De! Pontosan emlékszek arra az esténkre. –Jenny szája még nagyobb mosolyra húzódott.

Levette Benett-ről a kabátot, és besétáltak.

- Szia Apu! Anyu már sokat mesélt rólad! Tényleg van medence a házatokban? –nézett Zayn re a kissrác, csillogó gyerek szemekkel.

Hatalmas boldogság áradott belőle.

- Figyelj kis öcsi, Amanda meg mutatja neked a medencét! Jó? –simított végig Benett hátán és kérlelő tekintetett vetett rám… Értem én.. le akarja rázni a gyereket és engem, amíg ő meg beszéli a gyereke anyával, hogy ő nem tud felelősséget vállalni egy gyerekre, mert még ő is egy nagy gyerek! … Teljesen ki borultam.. Legszívesebben ott hagytam volna a picsába Benetett… de hát mégse ő tehet Zayn hibájáról..

- Persze! Gyere! –fogtam meg a kicsi kezét. Még lassan, bizonytalanul lépkedett. Kimentünk az udvarra ahol a medence van.

- Aztaa! –kerekedett ki a szeme és a medence széléhez rohant.

- Óvatosan! Bele ne ess! –nevettem el magam.. annyira aranyos volt, ahogy örülni tudott. Csendben néztem ahogy totyog a kertben.

*Zayn szemszöge*                          

- Te komolyan azt hiszed hogy én vagyok az apja? Ez hülyeség.. –totál kiborultam.. ez baromság! Tuti nem az én gyerekem…

- Te is emlékszel arra a csodás estére! –büszkén mosolygott rám és végig simított az arcomon.

- De védekeztünk! –ragadtam meg a csuklóját és levettem az arcomról.

Ne érjen hozzám! Idejön a gyerekével, hogy én vagyok az apja… és akkor még simogat? Na ne…

- Figyelj Zayn. Én tudom hogy te nem akarsz felelősséget vállalni egy gyerek iránt. Tudom hogy te sztár vagy, és azzal is tisztában vagyok hogy ez a lány, aki itt volt mit jelent neked. –lassan, nyálasan mondta, miközben a kanapéhoz sétált és leült. Idegesen sétáltam utána.

- Mi? Te teljesen megkattantál.. Honnan tudnád mit jelent nekem Amanda, amikor még csak most láttad először!

- Láttam amit láttam.. csak rátok kell nézni és látszik! –fagyott le a mosoly a képéről.

- Na jó.. Jenny mi már több mint négy éve nem is beszéltünk egymással! Én már el is felejtettelek! Most meg ide állítasz hogy van egy gyerekem? Te mindig is hülye voltál.. az is maradsz! Most féltékeny vagy Amandára.. biztos olvastál valami pletykát hogy mi együtt vagyunk Ami-val… És most ide jössz bekavarni… kösz nem! Ide hozom Benett-et és menjetek el! –elindultam a kert felé, határozott lépésekkel.

Jenny felállt a kanapéról és utánam rohant.

*Amanda szemszöge*

Benett a medence körül sétálgatott, nem túl közel a széléhez.

Elmerengtem, mi máson.. vagy inkább ki máson… mint Zayn.. Most komolyan nekem kell vigyáznom a gyerekére?

- Nézd Amanda néni! Tudok egyensúlyozni! –kiáltott nekem, és egy hatalmas mosollyal egyensúlyozott a medence szélén.

- Nagyon ügyes vagy! De gyere el onnan! Mert ha bele esel Apuci megöl.. –forgattam a szemem.. De Benett komolyan Amanda néni-nek hívott? Ennyire öregnek néz? Pff… akkor az anyukájának mit mondhat? .. És látszik hogy hasonlít az apjára… le se szarja amit mondok.

- Nézd! Fél lábbal is megy! –kiáltott. Hát bennem nem kicsit ment fel a pumpa.. Nem bírják meg érteni a gyerekek hogy nem?

- Ne! Benett gyere el onnan! –ordítottam rá. Hát nem hiszem el hogy nem ért a szóból!  Benett lába megcsúszott a kissé vizes, medence szélén. Elkezdtem felé rohanni, de már késő volt. Benett egyenesen a medencébe pottyant. Azt se tudtam hol áll a fejem, mint egy őrült rohantam hozzá.

- Ki tudsz úszni? –sikeresen be is pánikoltam.. Hogy gondolhatom hogy egy 3 éves gyerek tud úszni? Ledobtam a cipőm és beugrottam a medencébe.

- Amanda néni! Segíts! –sikított a vékony kis hangján.

Csapkodtam a vízben mint egy kacsa… Benett is hasonlóan tett.

Ekkor jöttem rá én okos.. hogy nekem leér a lábam.. nem hiszem el, hogy lehetek ennyire hülye? Meg fogtam a derekánál fogva Benett-et és kiemeltem a vízből. Mind ketten gyorsan kapkodtuk a levegőt.

- Ti meg mi a fenét műveltek? –remek... meg jött Jenny.. hurrá!.. hogy ezt hogy fogom ki magyarázni? Inkább hallgatok! De akkor lépett Jenny háta mögé Zayn is, karba fonta a kezeit és megrázta a fejét.

- Hát csak az volt hogy,.. –kezdtem bele a magyarázkodásba, de az a kis taknyos, bele vágott a szavamba.

- Bele estem a medencébe, és Amanda néni meg mentett!

- Az nem úgy volt! –vizes kezemet a szájára tapasztottam.- Várj! Mi? –emeltem le ajkairól a kezem, csodálkozva.

- Kicském! Te azt mondod ő –emelte felém az ujjait Jenny egy kis undorral. –mentett meg?

- Igen! Köszönöm! –csodálatos volt, ahogy láttam csillogni a gyermeki hálát a szemében. Apró kis karjaival megölelt. Persze én is vissza öleltem, egy kisebb mosollyal.

Jenny szemforgatással jelezte, hogy elég lesz már a hálálkodásból.

Felkapta az ölébe és besétált vele a házba. Én továbbra is ácsorogtam a medencébe, könyököm a medence szélét támasztotta, fejemet pedig rá hajtottam. Lassú léptek hallatán elkezdtem remegni, hisz hideg is volt.

- Gyere! –Zayn szexy mély hangja ütötte meg a fülem. Felnéztem és Zayn a kezét nyújtotta. Bele kapaszkodtam, ő pedig kihúzott.

- Sajnálom!-sütöttem le a tekintetem. Kitörtek belőlem az érzelmek, kicsordult a szememből az első könnycsepp, majd ezt követően a többi.

Zayn közelebb lépett, mutató és hüvelyk ujjával feljebb emelte az állam.

- Css! Ne sírj! Nincs semmi baj! –hangjából kiszűrődött egy enyhe nevetés, majd hüvelyk ujjával letörölte a könnyeim. Nehezen lehetett meg különböztetni arcomon a vízcseppeket és a könnycseppeket, de Zayn-nek ez is sikerült.

Rám terítette pulcsiját és besétáltunk a házba, ahol Jenny egy törölközővel törölgette Benett-et.

Lehuppantam a kanapéra. Zayn megállt Jenny előtt karba tett kézzel.

- Apasági tesztet fogunk csináltatni. –jelentette ki maga biztosan.

- Mi? Nem! Benett a te fiad! Ki adta ezt az ötletet hogy apasági teszt?.. Ugye nem az a kis csitri! Aki belelökte a gyerekünket a vízbe? Zayn te normális vagy? Eltűröd hogy kihasználjon titeket? Jobb lenne ha kidobnád.. –borult ki Jenny.. elég zavart volt..

hát mit képzel ez magáról? Hogy én szándékosan belelöktem a kölykét a vízbe? Na hagyjuk már.. Már megvertem Zayn egyik barátnőjét! Szívesen meg teszem megint egy másikkal! És amúgy se én vagyok az aki csak azért jött most ide hogy rá sózza Zayn-re a gyerekét..

- Ebből Amandát hagyd ki! És hogy lehetsz ekkora hülye! Te komolyan azt hiszed hogy majd pont ő fogja megkísérelni a gyereked halálát? –tárta szét karjait Zayn. Hát mondjuk ha nem „mentem” meg Benett-et tuti meg fullad.. nem hogy inkább meg köszönné.. Az apasági teszt, annak örültem.. Zayn végre a sarkára áll!

15.rész

Sziasztoook!!! nagyon szépen köszönöm a komikat *-* és sajnálom hogy hétvégén vannak csak új részek :// de tanulnom is kell (néha)... na de meg hoztam az új részt! komizzatok jó sokan :$$ jó olvasgatást! 

 Megragadta a csuklóm és magához rántott.

- Engedj el! –kiáltottam fel. Kapálóztam, rugdostam, visítottam, karmoltam, úgy éreztem az életemért küzdök. A srác erősen lefogott és befogta a szám. Össze szorította két kezem. úgy lefogott, hogy mozdulni se tudtam. Az arca erőszakosan közeledett felém. Elhúztam a fejem, hogy ne tudjon megcsókolni. Majd egy hirtelen mozdulattal, gyomorszájon rúgott. Hangosan fel szisszentem, elkezdtek folyni a könnyeim. Torkom szakadtából, sírva üvöltöttem. A srác közben erősen tapizott, és rugdosott. Meg ragadta a tarkóm és erőszakosan meg csókolt. Próbáltam elhúzni a fejem, de nem engedett a szorítása alól. Bele haraptam a szájába, amitől elkapta fejét, kezével a száját takargatta, amiből pár másodperc múlva elkezdett folyni a vér.

Letörölte a vért, majd újra rám támadt. Letepert a földre.

Újra csókolgatni próbált, de nem hagytam magam. Össze vissza forgolódtam és próbáltam kiszabadulni szorítása alól. Már kezdett el menni a hangom, de ordítottam. A srácot az se hatotta meg, hogy zokogok. Nem hagyhattam hogy megerőszakoljanak! Lecibálta rólam a kabátom, majd a pólómat is. Melltartóban feküdtem a jéghideg földön.

Sírva sikítottam.

- Ne sikíts! –zihálva szól rám a srác.

- ZAYN!!!! –ordítottam el magam. Nem tudom miért Zayn nevét kiabáltam. Talán azért, mert reméltem hogy még a környéken van és meg hallja.

- Nem! Én nem Zayn vagyok! –nézett rám értetlenül.

- Szállj le rólam! –ordítottam, majd lelöktem magamról.

Újra rám támadt, de akkor lépteket hallottunk. Ő csöndben maradt, hallgatózni.

- SEGÍTSÉG! –kiabáltam zihálva. Remegtem, nagyon féltem. A világ legrosszabb dolga történik most velem.

- AMANDA! –kiáltott egy hang.

Ekkor egy kis remény merült fel bennem. Még jobban sikítottam, a srác pedig továbbra is erőszakoskodott.

Próbáltam ellenállni, a zokogásom nem csillapodott. Ki nem sírna egy ilyen helyzetben? Ekkor láttam meg a holdfényben Zayn-t.

- Úristen Amanda! –futott felém, egy elég ijedt fejjel.

Őrült tempóval sietett a segítségemre.

Meg ragadta a srác zakóját és ökölbe szorított kezével egy jókorát

behúzott neki. A srác a földre borult. Elvesztette az eszméletét.

Zayn is a földre borult, de ő mellém.

- Úristen! Jól vagy ? –lihegett és az arcomat kémlelte, majd végig nézett az egész testemen. Kellemetlen volt, mivel a felső testem csak egy melltartó takarta. De nem igazán érdekelt. Zayn a karjaiban tartott.

Az egész testem remegett, vigasztalhatatlanul sírtam.

- Nincs semmi baj! Itt vagyok! Nyugodj meg! –nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Hát.. szerintem teljesen érthető hogy nem tudtam meg nyugodni.

Zayn fel állt és betakart a zakójával. Hihetetlen illata volt! Ahogy beszívtam az illatát, nyugodtabb lettem. Tudtam hogy vége! Vége van ennek a borzasztó dolognak! Ami nem tarthatott 10 percnél tovább… De nekem mégis egy örökké valóságnak tűnt.

Zayn felkapott a karjai közé. Az ölében sétált velem a kocsihoz.

Berakott az anyós ülésre, majd ő is beszállt, csak ő a volán mögé.

- Minden rendben? –vette az arcom két tenyere közé.

Én csak sírtam, patakokban folytak a könnyeim. Zayn próbálta törölgetni az arcomról folyó tócsákat, de nem lehetett.

Indította a motort és őrült gyors sebességgel hajtott hazafelé.

Zayn meg mentett! Attól a gazembertől! Ha kicsit később jön, még teherbe is ejthetett volna. Belese merek gondolni.. Majdnem meg erőszakoltak! El sem hiszem.. Hogy történhetett velem ilyen?

- Az én hibám! –zokogtam és arcomat a tenyereimbe temettem.

- Hát.. nem kellett volna makacskodni. –köszörülte meg a torkát.

- De nincs semmi baj! –kedvesebb lett a hangja és össze borzolta

A hajam. Bekanyarodott a ház elé, leállította a motort, majd kiszállt a kocsiból. Meg kerülte, és nekem is ajtót nyitott. Meg fogta a kezem és bekísért a házba. Gyorsan meg fürödtem, majd indultam aludni. Persze mind ezt sírva csináltam végig. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Ha nem szállok ki abból a rohadt kocsiból! Ha nem lennék ennyire hisztis, most nem történik ez!.. Akkor azt hittem depresszióba fogok esni. Egy ilyen élmény után, ki ne esne depresszióba? Zayn tényleg meg mentett.

Akkor jöttem rá hogy ő az én hősöm! Igaz, sokszor teljesen kiborít. De számíthatok rá! Sose fogom elfelejteni azt a 10 percet… 

***

Elaludtam.. Remek! Elkéstem abból a rohadt suliból is! Nagyon jó..

Kómásan másztam ki az ágyból. Felkaptam a köntösöm és indultam le a nappaliba.Kissé remegve, botladozva haladtam le a lépcsőn. Még mindig sírhatnékom volt.. de nem fogok sírni! erősnek kell lennem! sok mindent túl éltem már, ezt is túl fogom!

- Jó reggelt! –Zayn hangját hallottam meg, a kép csak később jött.

- Hát te? Neked suliban kéne lenned.. –mondtam két ásítás közt.

- Nem hagyhattalak itthon.. még valaki meg erőszakol. –nevette el magát. Hát ez nekem nem volt valami vicces.

- Köszönöm! –ugrottam a nyakába. Zayn a kezét a derekamra köré fonta.

- Mit? –tolt el magától, hogy láthassa az arcom, és rám mosolyodott.

- Azt hogy tegnap meg mentettél. – mosolyogtam rá, mint egy kislány.

Zayn karjai még mindig a derekamon voltak, de nem túl sokáig, leemelte kezeit, majd bólintott és a földet kezdte kémlelni.

- Ülj le! Viszek neked reggelit! –mutatott rá a kanapéra. Oda sétáltam és ledobtam magam. Zayn rántottát hozott nekem. Isteni finom volt! Nem tudtam hogy ilyen jól tud főzni.. A tökéletes pasi! Tud főzni! … Ekkor kopogtak. Én indultam ajtót nyitni.

- Szia! Zayn-t keresem! –egy csaj állt az ajtóban, egy kisfiúval az ölébe.. Eléggé meglepődtem. Zayn-re néztem, ő rögtön elindult felénk.

- Jenny? Hát te meg mit keresel itt? –Zayn szeme kikerekedett.

- Be mutatom neked Benett-et, a kisfiadat! – Jenny egy hatalmas mosollyal tette le a földre a kisfiút.

 

~14.rész

 Sziasztok! nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat!! :$ jó érzés hogy ennyien olvassátok :)) <3 itt van az új rész :)) jó olvasgatást! legalább 10 komi és jön a kövi rész :))

- Nem igaz! Anya! Apa! Már megint hazudik! - Doniya fogta be Safaa száját. Örültem hogy kiáll mellettem. Pedig csak Safaa a tesója és nem én..

- Hagyd csak! –intettem Doniya-nak. – Igaza van Safaa-nak. –lehajtott fejjel sóhajtottam.

Zayn szülei tátott szájjal nézték a jelenetet.

- Mi csoda? –hangosan nevetett fel Zayn és tekintetét az enyémbe fúrta.

Én megerősítően bólintottam.

- Ez igaz? –fagyott le a mosoly a képéről.

- Mutasd! –sóhajtott fel.

- Mi? Itt? Most? –kerekedett ki a szemem.

- Zayn hagyd ezt.. neked is van tetoválásod.. Ami-nek miért ne lehetne? – Tricia Zayn-re nézett, azzal az anyai tekintettel.

- Nem! Látni akarom! –állt fel Zayn a kanapéról és határozott lépéseket tett felém.

Egészen közel lépett hozzám. Álltam ott mint egy idióta, és néztem Zayn arcán végig játszódó érzelmi hullámot. Karba tett kézzel állt meg előttem. Már alig volt köztünk egy centi. Ekkor egy határozott mozdulattal lejjebb tolta a gatyámat a medence csontomon.

- Na ezt ne! –jött közén Zayn anyukája.  Akire ezentúl úgy nézek mint egy hősre! Mert hát így Zayn nem látta a tetoválást.

- Zayn ne legyél már ilyen udvariatlan! Ha meg akarja mutatni úgy is meg mutatja! –mentett meg Yaser is.

Zayn arca majdnem érintette az enyémet, a szemöldökei az eget verték már, és kissé durcás fejet vágott. Hát ez kínos volt…

- Menjünk! Meg ígértem a hölgynek hogy időben ágyban lesz! –vette fel a kabátját Zayn.

Waliyha ezen felnevetett. Perverz gondolatai lehettek...

De hát ki nem gondolna rosszra ha ilyet mond Zayn?

Na mindegy.. kicsit meg könnyebbültem amikor menni készültünk.

- Teljesen meg értem! Holnap iskola! Aztán Ami felügyeld Zayn-t a tanulásnál! – megértően nézett ránk Yaser.

- És Zayn te meg vigyázz Amandára! –rázta meg mutató úját Tricia. –és becsüld meg! –ezt már suttogta Zayn fülébe, de azért meg hallottam. Zayn elmosolyodott és bólintott egyet.

- Köszönöm a meghívást! Örülök hogy meg ismertük egymást! –kedvesen mosolyogtam Zayn szüleire.

- Mi is örülünk! –Tricia arcán hatalmas mosoly volt.

Mindenkit sorba öleltem, és pusziltam. Beszálltunk a kocsiba, ekkor néztem rá a telefonom órájára. Este 8 .. még időben vagyunk. Zayn indította a motort és kikanyarodott a ház elől. Csöndben ültünk egymás mellett.

- Miért nem mondtad el? –markolászta idegesen a kormányt.

- Miért mondtam volna el? Nem vagyok köteles neked mindent elmondani! És ez amúgy is csak egy tetkó! –förmedtem rá.

Zayn szemforgatással motyogott valamit. Najó! Kész! Elegem van!

Megállítunk a lámpánál. Ami pont kapóra jött.

Nem is gondolkoztam… Zayn ahogy befékezett, hogy meg álljon a pirosnál, határozott mozdulattal kiszálltam a kocsiból.

- Te meg mi a fenét csinálsz? Szállj vissza a kocsiba! –Leengedte az ablakot és azon át, kiáltott utánam.

Ott álltam, zavartan a kocsi mellett. Zayn-t és a pirosan pislákoló lámpát néztem felváltva. Nem tudtam mit tegyek, Zayn idegesen ütögette ujjaival a sebességváltót, miközben engem nézett. Elindultam a járda felé.

- Mit csinálsz? Amanda azonnal gyere vissza! –idegesen ordított utánam, fejét köztem és a lámpa közt kapkodta ide-oda.

Majd zöldre váltott. A Zayn kocsija mögött lévő autó hangosan dudált, hogy induljon már el. Zayn megrázta a fejét, sebességbe tette a kocsit és el indult.. Nem tudtam mit érzek.. mégis mit képzel? Hogy majd én fogok neki beszámolót tartani arról hogy rajtam milyen tetoválás van?

Idegesen kezdtem el haladni a járdán. Zayn kocsijával hajtott mellettem.

- Állj már meg! –dudált rám.

- Nem! –ráztam meg a fejem. Gyorsabbra vettem a tempót.

- Ne csináld már! Mégis hova mész? –Zayn-nek egyre idegesebb lett a hangja. Lefordultam egy sötét kis utcába, ahova Zayn nem tud utánam jönni. Fel lélegeztem, azon, hogy végre leráztam. Észre se vettem, hogy egy elég elhagyatott helyre kerültem, korom sötét volt. Kezdtem meg ijedni. Visszhangzott a cipőm kopogása. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és lassítottam a tempón. Vissza akartam fordulni, de ahogy meg fordultam, előttem állt egy sötét alak.

- Te meg mit keresel itt? –szólított meg mély hangján.

- Semmit! –remegve vágtam rá a válaszom. Össze szorult a gyomrom, a szívem meg majd kiugrott a helyéről.

- Nincs már túl késő a mászkáláshoz? –tette fel a kérdését és közelebb lépett. Most mi a fenét csináljak? Tudnom kéne ilyenkor mi a jó megoldás? .. ennél rosszabb már nem is lehetne… Hátrálni kezdtem, nem akartam neki válaszolni.

- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved? –egészen közel lépett a sötét alak.

A holdfény megvilágította az arcát. Egy 20 év körüli srác állt előttem.

Úgy mond „huligán” típus … Egyre jobban féltem.

Megragadta a csuklóm és magához rántott.

~13.rész

Sziasztok! köszönöm a komikat! itt is van az új rész :)) jó olvasgatást! legalább 10 komi és jön a kövi:)) de lehet hogy majd csak hétvégente fogom hozni az új részeket :$

Kopogás nélkül, nyitott be az ajtón.

Ahogy beléptünk Zaynt-t három lány rohamozta le.

- ZAAAYYNNN!! –ugrottak a nyakába. Amit nem tudtam mire vélni.. azt se tudom kik ők. Sőt az egyikőjüket, simán Zayn barátnőjének nézném. Egyébként Zayn is nagyon örült a húgainak(??) Majd amikor mindenki meg kapta Zayn-től a pusziját, ölelését engem is észre vettek.

-Hali. Waliyha.  Vagyok!- nyújtotta a kezét.

- Szia! Amanda!

- Szia! Doniya. Vagyok! Zayn nővére! –nyújtotta ő is a kezét.

- Hello!

-Safaa.- mutatkozott be Zayn legkisebb testvére.

Zayn elégedetten nézte, ahogy bemutatkozunk egymásnak. Majd meg ragadta a kezem és egyenesen a szülei elé vezetett.

-Anya, apa ő itt Amanda Lewis.- mutatott be a szüleinek.

- Jó estést Mrs. és Mr. Malik! - kedvesen mosolyogtam feléjük.

- Szia Amanda! Örülünk, hogy itt vagy! –mondta Zayn apukája egy nagy mosollyal.

- És nyugodtan tegezz csak minket! – tette hozzá Zayn anyukája.

- Rendben. Igazából, jobban szeretem, ha Ami-nek szólítanak.

- Értem, hát akkor Ami! Én Yaser vagyok. -rázott velem kezet. -Ő pedig a feleségem Tricia. – Triciával is kezet fogtam, és pusziltunk egyet.

Kellemetlen volt így egyszerre összeismerkedni mindenkivel.

- Na akkor üljünk le enni! Mit szóltok hozzá? –csapta össze tenyerét Tricia.

Mind annyian leültünk enni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel Zayn azt mondta „családi össze jövetel” na hát igen.. itt csak én vagyok idegen..

Ahogy meg kajáltunk, segítettem elpakolni az asztalról.

Zayn és a húgai leültek a kanapéra, csak úgy bombázták Zayn-t a kérdésekkel és áradoztak neki, hogy mik történtek amíg ő távol volt.

Zayn-en láttam hogy imádja a húgait, és hogy nagyon örül nekik.

Kicsit később mi is csatlakoztunk mi is hozzájuk.

- Na szóval, Ami! Milyen érzés az öcsikémmel járni? –tette fel a furán hangzó kérdést Doniya és össze borzolta Zayn haját.

- Mi csak barátok vagyunk! –egy kínos nevetés hagyta el a számat. Zayn egy „na ehhez mit szólsz?” mosolyt villantott felém.

- És mondd csak, van már terved a jövődre? –érdeklődött Yaser.

Zayn elterült a kanapén, látszólag őt is izgatta a válaszom.

- Hát.. igazából, nagyon nincs tervem. Fontos a tanulás! Szeretnék ügyvéd lenni.. vagy valami ilyesmi.. -magyaráztam.

- Zayn tanár lett volna!- magyarázta Waliyha

Zayn-re néztem, aki lehajtott fejét csóválta. Hát ezt nem gondoltam volna róla. Tanár? Zayn?

- Körbe vezetem Ami-t! –ugrik fel a helyéről Doniya.

Yaser bólintott egyet. Doniya megragadta a csuklóm és a szobájához vezetett.

- Na szóval. Beszélnünk kell.. –lassan mondta ki.

Kérdően néztem rá, semmit nem értettem.

- Tudod Zayn-nek már elég sok barátnője volt.. és hát mindenki csak a pénzre és a hírnévre hajtott.

- Ja erről van szó. Ne aggódj! Én nem akarom úgymond "át verni"! –nyugtatgattam Doniya-t..

- Hát ezt gondoltam. Te valahogy más vagy! Amikor mondtam hogy „jártok” –rajzolt a levegőbe idéző jeleket- akkor rögtön rávágtad hogy ti csak barátok vagytok. Más lányok ilyenkor az öcsém nyakába ugranak.

- Hát én nem ilyen vagyok.. sőt.. mi tényleg csak barátok vagyunk! –erőltetett nevetés hagyta el a számat.

- Hát nekem nem ezt mondta.. –nézett rám afféle „te komolyan nem veszed észre?” stílusban.

- Miért? Mit mondott? –egyre kíváncsibb lettem.

- Hát mesélt rólad, már elég sokat.. tudok a csókotokról, meg még sok mindenről! Amúgy gartula a Perrie össze veréséhez! –nyújtotta a kezét, elismerésre.

- Hát ezzel nem nagyon szoktam dicsekedni. –sütöttem le tekintetem.

- De neked amúgy bejön? Mármint Zayn. Bejön neked mint pasi? - Doniya a lényegre tört. Most neki mondjam el? Neki? Akit alig ismerek?

De végül is.. Elisa se tud ezekről mostanában.. így hát megtörtem.

- Te is tudod, hogy számomra Zayn nem Zayn Malik a One Direction-ből. Nekem Zayn teljesen mást jelent! Először csak egy megértő személy. Aztán egy lázadó, rosszfiú. Zayn elég közömbös velem, néha-néha mégis látok egy kis érzelmet az arcán. Tudod milyen érzés volt amikor össze verekedtem Perrie-vel, és haza toppant Zayn, aki alig tudta hogy szedjen szét minket? Tudod milyen érzés volt amikor ki írta azt Twitterre?  Tudod milyen érzés volt amikor napokig nem szóltam hozzá? Még is minden percben ott volt velem!

Igen! Számomra Zayn az a fiú! Aki nélkül nem tudnék élni! És azok a csókok, a tökéletes ajkai. Enyhén nedvesek, Nem nyálas és nem is száraz. Egyszerűen tökéletes!. És nem tudom mit érzek! Azt se tudom hogy ezt most miért mondom el neked, mikor még magammal se tisztáztam ezt.– fújtam ki magam.

- Senki se tudja, hogy mi ez köztetek! De Zayn-nek nagyon fontos vagy! És nem tudja kezelni az érzéseit! – Doniya is ki mondta. Legalább is hasonló mint Zayn-nek a „nem tudom hova tenni az érzéseket, amiket ki váltasz belőlem” mondata. De hát mégse akartam meg kérdezni a nővérét erről, ha Zayn elakarja mondani, majd elmondja.

- Nos.. még hallottam valamit.. meg kért hogy kérdezzem meg.. Harry „állítólag” látott rajtad, vagyis nem rajtad, hanem az iker tesódon, Elisán egy tetkót. –ahogy ki mondta, össze szorult a gyomrom. Mikor láthatta meg Harry? .. hát persze.. bele se merek gondolni hogy hány jól sikerült estéjük volt már Elisával. Mi van ha nemsokára nagynéni leszek? … És vajon tudja mit ábrázol?.

- Tetkó? Pff.. nincs semmilyen tetkóm! Elisának van csak. –legyintettem, egy kis kamu röhögéssel.

- Biztos? –fel vont szemöldökkel nézett rám –Mert én részletes beszámolót kaptam róla.. –tette hozzá.

- De ha elmondod Zayn-nek! –vetettem rá gyilkos tekintetem.

- Nem fogom nyugi! –húzódott vigyorra a szája, már alig várta hogy el mondjam.

- Igen. Van egy tetoválásom! A medence csontomon. Az áll rajta hogy:

 „who changed my life ...” Aki megváltoztatta az életem… -nyögtem ki végül.

- mi a vége? –egyre jobban csillogott Doniya szeme.

- Még nincs befejezve. Majd ha rájövök ki változtatta meg az életem. –résnyire húztam a szemem, hisz már sejtettem..

- Köszönöm hogy el mondtad!- rakta rá a kezét a vállamra.

- Hát, köszönöm hogy el mondhattam! –nevettem fel.

Ekkor vettem észre Safaa-t.

- Mindent tudok! – mondta azon az édes kis hangján. Olyan volt mint a filmekben, afféle „gonosz kis hugica”. Ijedtemben Doniya-ra néztem.

Ő vetett rám egy „nyugi, bízd rám!” pillantást.

- Safaa ezt nem mondhatod el Zayn-nek! –Doniya tipikusan, ahogy a nővérek néznek a húgukra, úgy nézett rá.

Safaa csak fogta magát és a nappaliba rohant. Doniya-val össze néztünk és futottunk utána.

- ZAYN! Ami-nek van egy tetkója, amit nem mondd el neked! A medence csontján! És az van rajta hogy aki meg változtatta az életem.. –üvöltötte el magát, ahogy az ő korosztályában szokás „árulkodás” formájában.