~14.rész

 Sziasztok! nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat!! :$ jó érzés hogy ennyien olvassátok :)) <3 itt van az új rész :)) jó olvasgatást! legalább 10 komi és jön a kövi rész :))

- Nem igaz! Anya! Apa! Már megint hazudik! - Doniya fogta be Safaa száját. Örültem hogy kiáll mellettem. Pedig csak Safaa a tesója és nem én..

- Hagyd csak! –intettem Doniya-nak. – Igaza van Safaa-nak. –lehajtott fejjel sóhajtottam.

Zayn szülei tátott szájjal nézték a jelenetet.

- Mi csoda? –hangosan nevetett fel Zayn és tekintetét az enyémbe fúrta.

Én megerősítően bólintottam.

- Ez igaz? –fagyott le a mosoly a képéről.

- Mutasd! –sóhajtott fel.

- Mi? Itt? Most? –kerekedett ki a szemem.

- Zayn hagyd ezt.. neked is van tetoválásod.. Ami-nek miért ne lehetne? – Tricia Zayn-re nézett, azzal az anyai tekintettel.

- Nem! Látni akarom! –állt fel Zayn a kanapéról és határozott lépéseket tett felém.

Egészen közel lépett hozzám. Álltam ott mint egy idióta, és néztem Zayn arcán végig játszódó érzelmi hullámot. Karba tett kézzel állt meg előttem. Már alig volt köztünk egy centi. Ekkor egy határozott mozdulattal lejjebb tolta a gatyámat a medence csontomon.

- Na ezt ne! –jött közén Zayn anyukája.  Akire ezentúl úgy nézek mint egy hősre! Mert hát így Zayn nem látta a tetoválást.

- Zayn ne legyél már ilyen udvariatlan! Ha meg akarja mutatni úgy is meg mutatja! –mentett meg Yaser is.

Zayn arca majdnem érintette az enyémet, a szemöldökei az eget verték már, és kissé durcás fejet vágott. Hát ez kínos volt…

- Menjünk! Meg ígértem a hölgynek hogy időben ágyban lesz! –vette fel a kabátját Zayn.

Waliyha ezen felnevetett. Perverz gondolatai lehettek...

De hát ki nem gondolna rosszra ha ilyet mond Zayn?

Na mindegy.. kicsit meg könnyebbültem amikor menni készültünk.

- Teljesen meg értem! Holnap iskola! Aztán Ami felügyeld Zayn-t a tanulásnál! – megértően nézett ránk Yaser.

- És Zayn te meg vigyázz Amandára! –rázta meg mutató úját Tricia. –és becsüld meg! –ezt már suttogta Zayn fülébe, de azért meg hallottam. Zayn elmosolyodott és bólintott egyet.

- Köszönöm a meghívást! Örülök hogy meg ismertük egymást! –kedvesen mosolyogtam Zayn szüleire.

- Mi is örülünk! –Tricia arcán hatalmas mosoly volt.

Mindenkit sorba öleltem, és pusziltam. Beszálltunk a kocsiba, ekkor néztem rá a telefonom órájára. Este 8 .. még időben vagyunk. Zayn indította a motort és kikanyarodott a ház elől. Csöndben ültünk egymás mellett.

- Miért nem mondtad el? –markolászta idegesen a kormányt.

- Miért mondtam volna el? Nem vagyok köteles neked mindent elmondani! És ez amúgy is csak egy tetkó! –förmedtem rá.

Zayn szemforgatással motyogott valamit. Najó! Kész! Elegem van!

Megállítunk a lámpánál. Ami pont kapóra jött.

Nem is gondolkoztam… Zayn ahogy befékezett, hogy meg álljon a pirosnál, határozott mozdulattal kiszálltam a kocsiból.

- Te meg mi a fenét csinálsz? Szállj vissza a kocsiba! –Leengedte az ablakot és azon át, kiáltott utánam.

Ott álltam, zavartan a kocsi mellett. Zayn-t és a pirosan pislákoló lámpát néztem felváltva. Nem tudtam mit tegyek, Zayn idegesen ütögette ujjaival a sebességváltót, miközben engem nézett. Elindultam a járda felé.

- Mit csinálsz? Amanda azonnal gyere vissza! –idegesen ordított utánam, fejét köztem és a lámpa közt kapkodta ide-oda.

Majd zöldre váltott. A Zayn kocsija mögött lévő autó hangosan dudált, hogy induljon már el. Zayn megrázta a fejét, sebességbe tette a kocsit és el indult.. Nem tudtam mit érzek.. mégis mit képzel? Hogy majd én fogok neki beszámolót tartani arról hogy rajtam milyen tetoválás van?

Idegesen kezdtem el haladni a járdán. Zayn kocsijával hajtott mellettem.

- Állj már meg! –dudált rám.

- Nem! –ráztam meg a fejem. Gyorsabbra vettem a tempót.

- Ne csináld már! Mégis hova mész? –Zayn-nek egyre idegesebb lett a hangja. Lefordultam egy sötét kis utcába, ahova Zayn nem tud utánam jönni. Fel lélegeztem, azon, hogy végre leráztam. Észre se vettem, hogy egy elég elhagyatott helyre kerültem, korom sötét volt. Kezdtem meg ijedni. Visszhangzott a cipőm kopogása. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és lassítottam a tempón. Vissza akartam fordulni, de ahogy meg fordultam, előttem állt egy sötét alak.

- Te meg mit keresel itt? –szólított meg mély hangján.

- Semmit! –remegve vágtam rá a válaszom. Össze szorult a gyomrom, a szívem meg majd kiugrott a helyéről.

- Nincs már túl késő a mászkáláshoz? –tette fel a kérdését és közelebb lépett. Most mi a fenét csináljak? Tudnom kéne ilyenkor mi a jó megoldás? .. ennél rosszabb már nem is lehetne… Hátrálni kezdtem, nem akartam neki válaszolni.

- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved? –egészen közel lépett a sötét alak.

A holdfény megvilágította az arcát. Egy 20 év körüli srác állt előttem.

Úgy mond „huligán” típus … Egyre jobban féltem.

Megragadta a csuklóm és magához rántott.