15.rész

Sziasztoook!!! nagyon szépen köszönöm a komikat *-* és sajnálom hogy hétvégén vannak csak új részek :// de tanulnom is kell (néha)... na de meg hoztam az új részt! komizzatok jó sokan :$$ jó olvasgatást! 

 Megragadta a csuklóm és magához rántott.

- Engedj el! –kiáltottam fel. Kapálóztam, rugdostam, visítottam, karmoltam, úgy éreztem az életemért küzdök. A srác erősen lefogott és befogta a szám. Össze szorította két kezem. úgy lefogott, hogy mozdulni se tudtam. Az arca erőszakosan közeledett felém. Elhúztam a fejem, hogy ne tudjon megcsókolni. Majd egy hirtelen mozdulattal, gyomorszájon rúgott. Hangosan fel szisszentem, elkezdtek folyni a könnyeim. Torkom szakadtából, sírva üvöltöttem. A srác közben erősen tapizott, és rugdosott. Meg ragadta a tarkóm és erőszakosan meg csókolt. Próbáltam elhúzni a fejem, de nem engedett a szorítása alól. Bele haraptam a szájába, amitől elkapta fejét, kezével a száját takargatta, amiből pár másodperc múlva elkezdett folyni a vér.

Letörölte a vért, majd újra rám támadt. Letepert a földre.

Újra csókolgatni próbált, de nem hagytam magam. Össze vissza forgolódtam és próbáltam kiszabadulni szorítása alól. Már kezdett el menni a hangom, de ordítottam. A srácot az se hatotta meg, hogy zokogok. Nem hagyhattam hogy megerőszakoljanak! Lecibálta rólam a kabátom, majd a pólómat is. Melltartóban feküdtem a jéghideg földön.

Sírva sikítottam.

- Ne sikíts! –zihálva szól rám a srác.

- ZAYN!!!! –ordítottam el magam. Nem tudom miért Zayn nevét kiabáltam. Talán azért, mert reméltem hogy még a környéken van és meg hallja.

- Nem! Én nem Zayn vagyok! –nézett rám értetlenül.

- Szállj le rólam! –ordítottam, majd lelöktem magamról.

Újra rám támadt, de akkor lépteket hallottunk. Ő csöndben maradt, hallgatózni.

- SEGÍTSÉG! –kiabáltam zihálva. Remegtem, nagyon féltem. A világ legrosszabb dolga történik most velem.

- AMANDA! –kiáltott egy hang.

Ekkor egy kis remény merült fel bennem. Még jobban sikítottam, a srác pedig továbbra is erőszakoskodott.

Próbáltam ellenállni, a zokogásom nem csillapodott. Ki nem sírna egy ilyen helyzetben? Ekkor láttam meg a holdfényben Zayn-t.

- Úristen Amanda! –futott felém, egy elég ijedt fejjel.

Őrült tempóval sietett a segítségemre.

Meg ragadta a srác zakóját és ökölbe szorított kezével egy jókorát

behúzott neki. A srác a földre borult. Elvesztette az eszméletét.

Zayn is a földre borult, de ő mellém.

- Úristen! Jól vagy ? –lihegett és az arcomat kémlelte, majd végig nézett az egész testemen. Kellemetlen volt, mivel a felső testem csak egy melltartó takarta. De nem igazán érdekelt. Zayn a karjaiban tartott.

Az egész testem remegett, vigasztalhatatlanul sírtam.

- Nincs semmi baj! Itt vagyok! Nyugodj meg! –nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Hát.. szerintem teljesen érthető hogy nem tudtam meg nyugodni.

Zayn fel állt és betakart a zakójával. Hihetetlen illata volt! Ahogy beszívtam az illatát, nyugodtabb lettem. Tudtam hogy vége! Vége van ennek a borzasztó dolognak! Ami nem tarthatott 10 percnél tovább… De nekem mégis egy örökké valóságnak tűnt.

Zayn felkapott a karjai közé. Az ölében sétált velem a kocsihoz.

Berakott az anyós ülésre, majd ő is beszállt, csak ő a volán mögé.

- Minden rendben? –vette az arcom két tenyere közé.

Én csak sírtam, patakokban folytak a könnyeim. Zayn próbálta törölgetni az arcomról folyó tócsákat, de nem lehetett.

Indította a motort és őrült gyors sebességgel hajtott hazafelé.

Zayn meg mentett! Attól a gazembertől! Ha kicsit később jön, még teherbe is ejthetett volna. Belese merek gondolni.. Majdnem meg erőszakoltak! El sem hiszem.. Hogy történhetett velem ilyen?

- Az én hibám! –zokogtam és arcomat a tenyereimbe temettem.

- Hát.. nem kellett volna makacskodni. –köszörülte meg a torkát.

- De nincs semmi baj! –kedvesebb lett a hangja és össze borzolta

A hajam. Bekanyarodott a ház elé, leállította a motort, majd kiszállt a kocsiból. Meg kerülte, és nekem is ajtót nyitott. Meg fogta a kezem és bekísért a házba. Gyorsan meg fürödtem, majd indultam aludni. Persze mind ezt sírva csináltam végig. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Ha nem szállok ki abból a rohadt kocsiból! Ha nem lennék ennyire hisztis, most nem történik ez!.. Akkor azt hittem depresszióba fogok esni. Egy ilyen élmény után, ki ne esne depresszióba? Zayn tényleg meg mentett.

Akkor jöttem rá hogy ő az én hősöm! Igaz, sokszor teljesen kiborít. De számíthatok rá! Sose fogom elfelejteni azt a 10 percet… 

***

Elaludtam.. Remek! Elkéstem abból a rohadt suliból is! Nagyon jó..

Kómásan másztam ki az ágyból. Felkaptam a köntösöm és indultam le a nappaliba.Kissé remegve, botladozva haladtam le a lépcsőn. Még mindig sírhatnékom volt.. de nem fogok sírni! erősnek kell lennem! sok mindent túl éltem már, ezt is túl fogom!

- Jó reggelt! –Zayn hangját hallottam meg, a kép csak később jött.

- Hát te? Neked suliban kéne lenned.. –mondtam két ásítás közt.

- Nem hagyhattalak itthon.. még valaki meg erőszakol. –nevette el magát. Hát ez nekem nem volt valami vicces.

- Köszönöm! –ugrottam a nyakába. Zayn a kezét a derekamra köré fonta.

- Mit? –tolt el magától, hogy láthassa az arcom, és rám mosolyodott.

- Azt hogy tegnap meg mentettél. – mosolyogtam rá, mint egy kislány.

Zayn karjai még mindig a derekamon voltak, de nem túl sokáig, leemelte kezeit, majd bólintott és a földet kezdte kémlelni.

- Ülj le! Viszek neked reggelit! –mutatott rá a kanapéra. Oda sétáltam és ledobtam magam. Zayn rántottát hozott nekem. Isteni finom volt! Nem tudtam hogy ilyen jól tud főzni.. A tökéletes pasi! Tud főzni! … Ekkor kopogtak. Én indultam ajtót nyitni.

- Szia! Zayn-t keresem! –egy csaj állt az ajtóban, egy kisfiúval az ölébe.. Eléggé meglepődtem. Zayn-re néztem, ő rögtön elindult felénk.

- Jenny? Hát te meg mit keresel itt? –Zayn szeme kikerekedett.

- Be mutatom neked Benett-et, a kisfiadat! – Jenny egy hatalmas mosollyal tette le a földre a kisfiút.