~17.rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat! <3 itt is van az új rész :)) bocsi a késésért :|| 10-15 komi után hozom a kövit! :)) jó olvasgatást!<3

   ***

Hát eljött. Eljött a nagy nap! Ugye emlékeztek még arra amikor Zayn-nel a fellépésünkre próbáltunk? Igen.. már elég „régen” volt.. vagy nem is régen.. hanem inkább úgy mondanám sok dolog történt azóta.. Bizony, fenekestől meg változott az életem. Az átlagos hétköznapjaim. Amikor még csak én Dave és Elisa voltunk.. Amikor még a One Direction-t nem is ismertük. Milyen jó is volt akkor.. De most nem az a lényeg! Örülök hogy így alakult az életem, bármilyen nehéz is így! Legalább meg tanulom mi az a bizonyos „nagybetűs élet”.

Ma nem kell mentünk suliba. Az egész suli a fejetettjén áll. Mindenhol díszletek és stb.. Reggel meg engedtem magamnak hogy 9 után keljek..

Lemásztam a konyhába, ittam egy kávét és keresni kezdtem a többieket.

Elisa már tuti a suliban van, szervezkedni..

- Jó reggelt álom szuszék! –Liam lepett meg kedves hangján.

- Neked is! –mosolyogtam rá. Csak álltunk egymás előtt. Mind kettőnk száján fülig érő mosoly ült. Nem tudom minek örültünk ennyire. Egyszerűen csak jó volt, ahogy ott állt előttem. Hosszas mosoly csatánkat a postás szakította meg. Ahogy megnyomta a csengőt, Zayn viharzott le az emeletről. Ki nyitotta az ajtót, aláírta a lapot és be is csapta az ajtót. Egy nagy borítékot tartott a kezében, rögtön bontani kezdte. Gondolom az apasági teszt… Kiszedte belőle a teszt eredményét.

Próbáltam az arcáról leolvasni hogy mi állhat a lapon. Zayn arcán viszont egy kis örömöt se tudtam felfedezni. Döbbenten járt a szeme a sorok közt. Liam a vállamra emelte a kezét, és egy amolyan „részvétem!” tekintettel jutalmazott meg. Határozott lépésekkel indultam Zayn felé és kitéptem a lapot a kezéből. Idegesen futotta át a tekintetem a lapon lévő szöveget.

- Ezen az áll hogy nem vagy az apja! –kerekedtek ki a szemeim. Tekintetem Zany-ére vándorolt, aki csak csibészen mosolygott rám. Hatalmas kő esett le a szívemről. Én is el mosolyodtam, akaratlanul is. Zayn kezébe nyomtam a lapot és siettem vissza a szobámba.

Nem hiszem el! Mégse Zayn Benett apja! Soha többet nem fogunk róluk hallani! És akkor visszagondoltam Zayn arcára, amikor kiderült a teszt eredménye. Direkt akart meg ijeszteni! Hiszen amikor már én is elolvastam, azzal a csibész mosolyával jutalmazott. De azért a végén látszott hogy megkönnyebbült… Valaki azt mondta a sorsunkat döntéseink irányítják. Hát én eldöntöttem! Az én életemet egy bizonyos srác irányítja, jelenleg! Igen. Az egész életem Zayn-ről szólt az utóbbi időkben.. Nem hagyhatom hogy egy fiú irányítsa az életem! Egyszer végre, meg kéne értetni vele hogy nem bírom, Nem bírom az idióta játékait! Egyértelmű hogy köztünk van valami..

Na de ezen még lesz időm agyalni.. Most van más dolgom is.

Ma este lesz a fellépésünk a bálban. Fogalmam sincs mit vegyek fel..

Elkezdtem kutakodni a szekrényemben, egyik ruha után a másikat dobtam az ágyra. Tipikus női szobaként festett az én szobám is. Egy halom ruha a francia ágyon. Egyik se tetszett igazán.. A szekrény legmélyén egy fekete, pánt nélküli mese szép ruha akadt a kezembe. Felpróbáltam, hogy jól áll-e egyáltalán. Beálltam a tükör elé és nézegetem magamon a ruhám. Majd nem is próbáltam fel másikat, a fekete ruha mellett döntöttem. Ki sminkeltem magam és megcsináltam a hajam. Délután 5 óra volt. Indultam volna ki a szobámból, ki is nyitottam az ajtóm, és nagy meglepődésemre egy kicsípett fiatal ember állt az ajtóm előtt.

Most bizonyára azt gondoljátok, a hős Zayn Malik állt előttem. De nem.

Bizony, Harry Styles támaszkodott a falnak.

- Hello szépségem! –ámult el rajtam.

- Te mit keresel itt? –nevettem el magam, hisz nem értettem a göndör szép fiú jelenlétét.

- El viszlek a suliba, Zayn már ott van. –intett és leindult a lépcsőn.

Beszálltunk a kocsiba, Harry indította a motort és kikanyarodott a ház elől. Vártam hogy előveszi a cigis dobozt, úgy ahogy Zayn szokta.. De ő nem Zayn.. Nem Zayn visz a bálba.. nem Zayn a kísérőm… Útközben kétszer is majdnem elsírtam magam. De nem tettem.

A suli előtt parkolt le Harry. Kiszállt az autóból majd nekem is ajtót nyitott. Még senki nem volt ott, mi is csak azért mentünk korábban mert még próbálnunk kell, és hogy besegítsek Elisának.

A sulin végig sétálva, láttám hogy mennyi idő, munka van a díszletekben. Nagyon tetszett a látvány. A bálterembe lépve rögtön a színpadon ácsorgó fekete hajú srácon akadt meg a tekintetem. Zayn idegesen sétálgatott fel-alá a hatalmas színpadon. Magas sarkúm kopogása zavarta meg a csendet. Zayn tekintete meg akadt rajtam, lefagyott, szó szerint. Már nem sétálgatott, csak tátott szájjal bámult.

Zayn leugrott a színpadról és felém sietett.

- Gyönyörű vagy! –lépett hozzám közelebb és zavartan beletúrt a hajába.

- Hát veled nem versenyezhetek. –kémeletem azt a tökéletes arcát, kissé kócos haját.

Zayn megrázta a fejét, a féloldalas huncut mosoly ott volt az arcán.

- Hol van Elisa? –törtem meg végül a csendet.

- Hátul, a világítást intézi. –mutatott hátra.

Elindultam Elisához. Beszélni akarok vele, és persze ha kell segíteni neki akkor segítek. És Zayn igazat mondott, Elisa épp a világítást rendezte le.

- Szia! Beszélnünk kell! –böktem meg a vállát.

- Uhh Hello! Rohadt csinos vagy! –magához ölelte, majd eltolt hogy jobban szemügyre vehessen.

- Zayn a színpadon van ha őt keresed. –és újra a jegyzetei közt kotorászott.

- Már találkoztunk! –sóhajtottam.

- Na mesélj! Kiderült az apasági teszt?

- Igen, Nem Zayn az apa! Hála istennek! –fújtam ki magam.

- Akkor? Mi a baj? –ráncolta össze a homlokát.

- Cseréljünk ruhát! –mondtam ki végül és Elisa tekintetébe furtam az enyémet.

- Mi? –kerekedett ki a szeme, és kérdően rám nézett.

Meg ragadtam a csuklóját és a wc-be rángattam.