~12

Sziasztok! köszönöm a komikat!!! itt van az új rész :)) a suli miatt lehet hogy majd csak hétvégén lesz kövi rész :// Ezért most egy hosszabb részt kaptok :)) remélem teszik!

- Milyen érzéseket? –szempilláim alól néztem fel rá csillogó tekintettel.

- Jééé! Hozzám szóltál! – nevetett fel.

- Tehát nem volt komoly, az amit mondtál? –csalódottan tettem fel a kérdésemet a fiú felé.

- De. Az komoly volt. – Zayn tekintetét rám szegezte, ami felemelő érzés volt.

Azt egyenlőre nem tudom, hogy jó vagy rossz érzéseket váltok ki Zayn-ből. Nem is értettem igazából mit akar ezzel mondani.. de jól esett.

És végre megtörtem! Volt egy kis érzelem, az amúgy közömbös arcán.

Haza érve láttam, hogy Elisa szanaszét van. Szegénynek egyedül kel a jövő heti ünnepséget meg szerveznie. Persze Harry segít neki, és ha jól láttam akkor Liam is azon dolgozott.

Az egész ház papír lapokkal, jegyzetekkel volt tele, Elisa fülén folyton a telefon lógott, így beszélni se tudtam vele. Liam próbálta össze írni a programokat, és a teendőek. Harry pedig csak úgy, mint Elisa, egész nap telefonált. Hát minden esetre, abban biztos vagyok hogy felejthetetlen esténk lesz. Boldogan gondoltam vissza a próbánkra, ahogy Zayn és én énekeltünk.. és arra a mondatára, amit hazafelé mondott.

De egyre jobban izgatott a kérdés. Vajon jó vagy rossz érzéseket válthatok ki belőle?

***

Másnap reggel, Elisa nem jött suliba. A bált szervezi, ezért otthon marad. Zayn-nel mentem suliba. Csak úgy mint tegnap, egy szót se szóltam hozzá. Lehet értelmetlen folytatni, ezt az „akkor se szólok hozzád!” stílust.. azt se tudom már mit szeretnék vele elérni. Már bocsánatot kért. Igazából semmi értelme már ennek..

De volt nagyobb bajom is annál, hogy nem szóltam Zayn-hez…

Ez az éneklős dolog. Még mindig nem akarok vele fel lépni!

A történelem beadandómat készültem beadni, amikor megjelent Mr.Eddy.

- Szia Amanda! –Mr. Eddy lépet a szekrényemhez.

- Jó napot! – Kicsit meg ijedtem, mivel a töri feladatba voltam bele mélyülve.

- Ma nem lesz próba! Mivel Zayn nem ér rá.

- Mi? Miért nem ér rá? –kerekedett ki a szemem. De nem néztem fel, csak tovább pakolásztam a szekrényemben.

- Azt én se tudom! –Mr.Eddy titokzatos hangsúllyal jelentette ki.

- És mikor lesz a következő próba? –tettem fel a kérdést, mivel én még azt hittem a tanár úrral beszélek.

- Mr. Eddy?? – kicsit furcsa volt, hogy nem szólt vissza a tanár úr.

Meglepődve csaptam be a szekrényem ajtaját.

- Hali! –Zayn a szekrényem ajtaja mögött állt.

Nagyon meg ijedtem, nem számítottam rá. A mellkasomhoz kaptam a kezem, már majdnem megszólaltam! De azt nem szabad! Nagyon örültem amikor megláttam Zayn-t, egyszerűen boldoggá tett szimpla jelenlétével.

- Még mindig nem szólsz hozzám? –Az a csibész mosoly még mindig ott bujkált a szája sarkán.

Próbáltam nem bele nézni azokba a gyönyörű, barna szemeibe. Tettem hogy még csak nem is hallom mit beszél. DE HOZZÁD AKAROK SZÓLNI! MERT IMÁDLAK! VEDD MÁR ÉSZRE! Üvöltöttem magamban. Borzasztó érzés volt hogy nem szólhatok hozzá.

- Tehát nem fogsz hozzám szólni.. – ellökte magát a szekrénysortól és közelebb lépet hozzám, de az a rohadt mosoly, az ott volt.

Hevesen vert a szívem, éreztem az illatát, nagyokat nyeltem és próbáltam higgadt maradni.

- És még mindig nem.. akkor minden bizonnyal nem fogsz tenni semmit ellenem.. –egyre huncutabb a hangja, egyre nagyobb az a csibész mosoly az arcán. Kettőt lépett előre, teste majdnem az enyémmel érintkezett. Lefagytam, vártam hogy mi fog történni.

- Akkor ezt ugye nem bánod? –Zayn átkarolt a derekamnál, és magához húzott. Abban a percben elaléltam.Nem értettem hogy ezt most miért csinálja.. Gyorsan végig futott a tekintete a folyosón. Lecsekkolta hogy nem lát minket senki, aztán vissza vándorolt a tekintete rám. Tetőtől talpig végig mért, majd egy elégedett mosolyt villantott.

- Na de akkor most se szólalj meg! –Zayn arca egyre közeledett az enyémhez. Én Zayn nyaka köré fontam a kezem. Puha ajkát éreztem az enyémen, nyelve átcsusszant a számba, majd ez enyém is az övébe.

Nyakába kapaszkodtam, a kezem néha-néha át kalandozott tökéletesen álló dús hajába. Zayn egyre vadabbul csókolt, amit egyáltalán nem bántam, a pillanat heve elkapott. Zayn bele mosolygott a csókunkba, ezt követve én is.. szép lassan elváltak ajkaink egymásétól. Zayn arcáról nem fagyott le az a rosszfiús mosoly. A kezei még mindig a derekamat kényeztették, az én kezeim pedig még mindig a nyakába voltak.

Csak mosolyogtunk egymásra. Zayn még adott egy finom puszit az ajkaimra, amitől kirázott a hideg. Isteni volt! De az a csók! Hát az mindennél jobb volt!

- Na? Most már beszélő viszonyban vagyunk? –Kicsit eltolt magától, de még mindig rajtam voltak a kezei. Lecsúsztattam a kezeim, a mellkasán keresztül.

- Nem! –kacsintottam.

Zayn arcán egy „ez igen!” mosoly volt.

Elindultam befejezni, amit csináltam, beadni azt a rohadt töri házi dogát!

Ahogy meg találtam a történelem tanárt rögtön odaadtam neki a beadandót, és siettem ki a suliból. Mivel hogy próba nem lesz, ezért nincs értelme tovább maradni.

Zayn-t viszont, egyre nehezebben értem meg. Komolyan mondom, azt mondja hogy nem érez irántam semmit, és csak úgy KÉTSZER! Nem egyszer kétszer! Megcsókol!

Méghozzá, milyen csókokkal? Mennyei! Eszméletlen csókokkal! Amit nem lehet szavakba önteni! És igen. Igen, egyre jobban érzem, azt a bizonyos dolgot Zayn iránt. Bár nem tudom, ő érzi-e ezt.

Ideje lenne tisztázni vele az ügyeket.. hogy mégis milyen érzéseket váltok ki belőle? Semmi elképzelésem sincs afelől, hogy Zayn mit érez, hisz annyira közömbös..

Haza érve csak Zayn-t találtam otthon, amin eléggé meg lepődtem.

Ledobtam a kanapéra a táskám, és a hűtőhöz siettem. Kivettem a narancs levet. Ekkor jött le Zayn a lépcsőn.

- Áh Zayn! Jó hogy jössz! Beszélnünk kel! –elővettem egy poharat, és kiöntöttem a narancslevet.

- Nocsak, nocsak? Beszélünk? Amúgy meg nincs nekünk semmi megbeszélni valónk! – Zayn össze ütötte két tenyerét és egy „tudtam, hogy nem bírod ki nélkülem!” fejet vágott.

- Mi? Mi az hogy nincs semmi megbeszélni valónk? –a narancsleves poharat szinte ledobtam a konyha pultra. Még is mit gondol? Hogy engem nem is izgat hogy kétszer megcsókol, meg hogy azt mondja „nem tudja hova tenni az érzelmeket, amiket kiváltok belőle” ?

- Még is mit kéne nekünk meg beszélni? –tárta szét karjait, és kissé ingerülten tette fel a kérdést.

- Mit? Hát mondjuk az a két csókot!

- Jajj.. már megint ezzel jössz? Mondtam már hogy semmit nem jelent nekem! –Zayn fél szemöldökét felhúzta és a falnak támaszkodott.

- Ma miért csókoltál meg? –karba fontam kezeim magam előtt, vártam Zayn válaszát. Zayn egy darabig csak a falnak dőlve álldogált, gondolkozott.

- Azért hogy szóba állj velem! –felemelte a hangját, majd ellökte magát a faltól és közelebb sétált hozzám.

A pultnak támaszkodtam, meglepett ahogy Zayn kiabált.

- Tehát neked egy csókkal minden el van intézve? –tettem fel az újabb kérdésemet, tárt karokkal.

- Egy csókkal? Tudod mennyit idegeskedtem amiatt hogy nem akarsz velem szóba állni? Amiatt hogy talán egy életre mag bántottalak? –Zayn mondatán, meg remegtem. Ő tényleg így érez?

- Jó de most már túl sokat tudsz! –lehajtott fejjel lépett hozzám még közelebb.

- Úgy érzem, még mindig nem eleget! –egy kisebb mosoly hagyta el a számat. Ezt tényleg nem gondoltam volna… Zayn-nek ennyit jelentett hogy nem szóltam hozzá?  Egy újabb érzelem meg nyilvánítás, aminek örültem. … De akkor se a csókolózás a magoldás! Vagy talán még is?

- Tudod.. lesz ma este egy kis családi össze jövetelünk.. és arra gondoltam.. –Zayn lassan, bizonytalanul dadogta a mondatának első felét. Csípőre emeltem a kezem és vártam hogy mit szeretne ezzel mondani.

- Szóval én csak arra gondoltam, hogy lenne e kedved eljönni? –bökte ki végül a kérdést. Bennem még a vér is megállt.

- Hogy én? Miért? –kikerekedett szemekkel meglepődve kérdeztem.

- Nem te! bocs..Elisára gondoltam, de ő nem ér rá.. te meg pont úgy nézel ki mint ő! –forgatta a szemeit. –Még jó, hogy te! Nincs különösebb oka, csak meséltem a szüleimnek rólatok, és szeretnének téged meg ismerni! –kedves mosoly bujkált az arcán.

- Kik lesznek ott? –sejtettem, hogy nem azért hívott el, mert lakótársak lettünk..

- Jajj.. nem kell minden részleted tudnod! Amúgy a szüleim a tesóim és én.. Na jössz vagy sem? –tárta szét újra karjait.

- Hát nem is tudom.. - vakargattam a homlokom .- És ebben mi a trükk? –tekintetemet, Zayn-ébe fúrtam.

- Semmi! Esküszöm! Naa! Ne kéresd már magad! Gyere!

Én bólintottan egyet.. hát ez eléggé különös..

Minden esetre nagyon örültem a meghívásnak.

Mi több! Szárnyaltam a boldogságtól! Zayn családjával fogok találkozni! A szüleivel! Úristen! Az első benyomásnak tökéletesnek kell lennie!

Egy utolsó pillantást vetettem Zayn-re és rohantam is fel öltözni.

Utasítást kaptam hogy minimum fél órám van! Tehát, kénytelen voltam félóra alatt mindent el intézni. Ruha, haj, smink stb..

Ahogy kiléptem a szobámból, Zayn várt.

 Meg csapott az a tipikus „Zayn illat”..Zayn hangosan fel röhögött.

- Mi van? - ráncoltam össze a homlokom, majd Zayn-re néztem, aki elég rendesen végig mért.

- Khm.- kezével a száját takarta.

- Nem. Nincs semmi. - rázta a fejét.

- Amúgy gyönyörű vagy! – vetett rám egy huncut, elismerő mosolyt.

Ezt még sose halottam tőle. Még soha nem mondta hogy szép vagyok! Nem hogy azt, hogy gyönyörű. Minden esetre, jól esett.

Akaratom ellenére is elpirulhattam, amin Zayn nagyot nevetett.

- Tök cuki vagy amikor elpirulsz! –tette hozzá, még mindig nevetve.

- Akkor megyünk is? Vagy csak látni akartad ahogy elpirulok?

 - Megyünk már! – kezét ’’megadom magam” stílusban emelte fel.

Azzal le is indultunk a kocsihoz. Beszálltunk a fekete Roverbe, ami a ház előtt állt. Zayn udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját, majd amikor beültem, megkerülte az autót és beült ő is, csak ő a kormány mögé. Kikanyarodott a ház elől.

Csöndben figyeltem a jelenetet, ahogy Zayn felnyitja a könyöklőt és bogarászni kezd benne, majd kivesz belőle egy doboz cigarettát. A dobozból  kiválaszt egy neki tetsző, szálat. Újra a könyöklőben kezdett kutakodni, majd meg találta a gyújtót, amivel meg gyújtotta a cigarettát.

- Hova is megyünk? –törtem meg a csöndet.

- Bradford-ba. -ajkaival összeszorította a cigit és úgy magyarázott.

- De az majdnem 200 km! – kikerekedett szemekkel fordultam Zayn felé.

- Na nem mondod? –nevetett fel, majd kifújt egy adag füstöt és rám nézett, majd vissza az útra.

- Nyugi! A szüleim most Londonban vannak. Nem megyünk el Bradford-ig. –nyugtatott meg végül, majd újra össze szorította ajkaival a cigit és letüdőzte.

- Nem is tudtam hogy Bradford-i vagy. –ráncoltam össze a homlokom, mert eléggé meg lepett, hogy a családja amúgy Bradfordban él.

- Vicces. Pedig ezt rajtad kívül milliónyi lány tudja. –a volán mögött nevetgélt és kifújta a füstöt.

Hát gondolhattam volna.. hiszen ő Zayn Malik! A híres sztár! Már kezdtem is elfelejteni ezt.. Annyira lefoglalt Zayn. Mármint, maga a srác. Nem a sztár! Hanem csak az átlag srác! De persze tudtam, hogy ő távolról se átlagos. Legalább is számomra biztos nem! Benne valahogy megtaláltam azt, amit másban nem. Akkor jöttem rá igazán, hogy Zayn csak egy barátot akar. Egy barátot, aki nem úgy kezeli mint a híres énekest, hanem úgy ahogy ő azt megérdemli.

Miközben elkalandoztak a gondolataim, Zayn elnyomta a cigit, majd a hamutartóba hajította a csikket.

- Hogy-hogy itt vannak most a szüleid? –merült fel bennem az újabb kérdés, amit fel is tettem.

- Hogy te milyen kíváncsi vagy! Hát most úgymond „nyaralni” vannak itt. Van pár házunk Londonban, és most az egyikbe vannak, ami a város másik felén található. Ki elégítő választ adtam? –Zayn elmagyarázta a dolgot, majd a végén diplomatikusan tette fel a kérdést.

Elmosolyodtam, kicsit el is nevettem magam. „van pár házuk Londonban” ezen elcsodálkoztam… de hát, a hírnév ezzel IS jár..

És a „nyaralni”, na hát azon is meg lepődtem. Hisz már csöppet sincs nyár.. London elég nagyváros, és forgalmas, sok-sok kérdés gyűlt össze bennem, mire meg érkeztünk. Zayn beparkolt a ház elé, ő kiszállt, meg kerülte a kocsi és ajtót nyitott nekem. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Az ajtóban még kérdően Zayn-re néztem. Ő már tudta hogy újabb kérdésem lesz, így vágott egy „na mondd!” fejet.

- Csak hogy tisztázzuk! A családod mit tud? Mármint, kettőnkkel kapcsolatban? – vontam fel szemöldököm.

- Kettőnkkel? Semmit! Azt hogy barátok vagyunk! Ennyi! –Zayn hangosan fel röhögött.