~20.rész

 Sziasztook!!! meg hoztam a 20.részt :)) szeretném megköszöni minden olvasómnak hogy
rendszeresen ellátogatnak a blogomra! :)) nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat! a következő részt 10-15  komi után hozom :)) jó olvasgatást! remélem tetszik!

Úgy terveztem meg keresem a többieket. Ami sikerült is.. viszonylag hamar meg találtam a zaba gép Niall-t.. nem tudtam hogy ő is itt van..

- Szia! Te mit csinálsz itt? –nézett rám kérdően.

-  Jöttem bulizni! –vettem ki a kezéből a chips-et.

- Ja csak én azt hittem.. hogy tudod.. te és Zayn.. egy ilyen szóváltás után.. –dadogta kuszán Niall. Vetettem rá egy „mit akarsz ezzel mondani?” pillantást.

- Szóval én csak azt hittem hogy.. ti most biztos.. Heves csókcsata közben békültök ki.. vagy mit tudom én.. –dadogta tovább… Azt hiszem értem mire céloz Niall.. de ebbe most nem akartam bele menni, nem érdekel Zayn! Péntek este van! Bulizni akarok!

- Úgy volt.. de végül csak jobban össze kuszálódtak a dolgok.

–mosolyogtam a szőke szép fiúra. Amit ő nem igazán értett. Igaz is.. nem sokan mosolyognak ilyen helyzetben..

- Ez esetben.. jössz táncolni? –már ő is mosolyogva tette fel a kérdését. Felém nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam a felkérést.

Hisz ez csak egy tánc. Egy gyönyörű, lassú szám jött.. amire lassúzni kezdtünk. Niall vállára hajtottam a fejem, élveztem a közelségét.

Mind e mellett, rohadt jól táncolt! Végig táncoltunk vagy 3 számot. Ekkor lépett hozzánk Zayn.

- Lekérhetem? –szégyellősen tette fel a kérdést Niall felé.

Niall rám nézett, nem szólt egy szót se.. de szinte hallottam a „minden rendben lesz?” kérdéstét. Bólintottam, majd kezemet, Zayn-nek adta át.

Folytattuk a lassúzást. Kicsit szorongtam.. de Zayn őrületes mozgása talán oldotta a feszültséget. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből.. Boldogság, és félelem járta át a testem. Boldog voltam mert a karjai közt tartott, és féltem, mert tudtam hogy holnap már nem lesz így.. holnap újra közömbösen fog beszélni velem..

Talán már csak pár percig lesz velem, de ez nem számít! Csak az számít hogy jelenleg itt van! Nem akarom őt el veszíteni! Csak ez járt a fejemben.. a gondolat által ki csordult egy könnycsepp a szememből.

Próbáltam lehajtani a fejem, takargatni a könnyeimet, hogy Zayn ne lássa meg.

- Hékás! Most nem neked kéne sírni! –Ujjait kikulcsolta az enyéim közül és szorosan magához ölelt. Beszívtam illatát, próbáltam magamba raktározni ezt a csodás pillanatot. Zayn csak szorosan ölelt, én is őt. Kezemmel bele kapaszkodtam a hátába. Éreztetni akartam vele hogy mennyire szeretem őt! Minden bizonnyal érezte. Hallottam ahogy elneveti magát. Nem tudtam hogy ez most olyan „jaj de aranyos vagy! Én is szeretlek” vagy „te ilyenkor jól vagy?” akart volna lenni.. ezért eltoltam magamtól, hogy láthassam az arckifejezését.

- Mi a baj? –tette fel a kérdését egy enyhe mosollyal.

Már majdnem bele kezdtem a panaszkodásba, hogy mennyire fontos nekem ő! És hogy nem akarom el veszíteni.. de nem tettem. Minden bizonnyal ki is nevetne ha meg hallaná miket érzek iránta. Ezért csak meg ráztam a fejem és a betanult módon feleltem:

- Semmi! –sóhajtottam. Bár ne lenne semmi baj! A mi szerelmünk afféle tiltott szerelem is lehetne.. Az átlagos tini lány, bele szeret a szupersztárba.. micsoda buta lány..

- Látom hogy baj van! –végig simított az arcomon és a hajamat a fülem mögé vezette.

- Téged mióta érdekelnek az érzéseim? –zavartan nevettem el magam.

- Hát ha nem akarod el mondani.. nem muszáj! –nézett rám kihívóan.

Hát nem is fogom elmondani! Zayn egy érdekes mosolyt villantott, majd tovább folytattuk a táncolást. Fejemet a vállára hajtottam. Néha-néha össze akadt a tekintetem Elisával vagy épp Harry-vel, aki mindig ugyan olyan perverzen mosolygott. Enyhén, szürkén és aranysárgán csillogtak a fények a tánc parketten. A tömeg enyhe zaja, számomra kicsit nyugtató volt. Imádtam, még a gondolatot is hogy ez tényleg megtörténik velem.

Zayn haja a szokásos, kicsit kócos, sötétbarna alakjában pompázott. A mély, sötét, szinte fekete szemei, néha meg csillantak a szűrt fényben. Kezei tökéletesen illetek az enyéimhez. Párszor akaratlanul elpirultam, vagy épp csak elnevettem magam. Zayn ezeken nagyokat csodálkozott.

A meleg levegőtől, a tömegtől kezdett kicsit melegem lenni, és már szédültem is. Éreztem ahogy elönti a testem a forróság. A fejem vörös színekben pompázott. Zayn aggódó pillantásokat vetett rám.

- Jól vagy? –újabb, elavult kérdést tett fel idegesen.

- Azt hiszem nem! –a levegőt kapkodtam és próbáltam egy épkézláb mondatot össze hozni.

- Most azonnal ki kell innen mennünk! –Zayn hangja egyre idegesebb, és egyszerre aggódóbb lett. Ujjait az enyémmel össze fűzve vezetett ki a suli udvarára. Kint megcsapott a hideg, télies idő. Mit is várhattam volna Londontól. Ahol örökösen esik az eső. De közre játszott az is hogy már tél van. Zayn levette a zakóját és rám terítette. A testemben áramló forróság kezdett kicsit lejjebb adni. Zayn jobb karjával ölelt át. Reménykedve kémlelte az arcom.

- Jobban vagy?

- Igen! Köszönöm! –remegve mondtam.

Zayn arcán játszadozó érzelmi hullámok megkönnyebbülést mutattak.

És itt már az is nagy szó hogy Zayn arcán érzelmek tükröződnek.

Magához ölelt és simogatni kezdte a hátam.

- Menjünk haza. –nézett rám egy ici pici féloldalas mosollyal. Bólintottam és azzal el is indultunk a suli parkolója felé. Ahogy oda értünk Zayn kocsijához, rögtön ajtót nyitott nekem, majd meg kerülte a kocsi és ő is beült. Indította a motort, ki tolatott a parkolóból és tövig nyomva a gázt siettünk haza.

- Nem kell ennyire sietni! –a szám enyhe mosolyra húzódott.

- Nem szeretném ha bajod lenne! mit mondanék akkor a bátyádnak? –próbálta leplezni az aggódását. A bátyámnak? Hát persze Dave.. már biztos el is felejtett minket.. tudjátok milyen érzés az, amikor egy emberért, fel adunk mindent? Amikor minden erőnkkel rá koncentrálunk és közben észre se vesszük hogy az össze többi barátunkat, családtagunkat vagy legyen az épp csak egy nagyon fontos személy.. őket teljesen elveszítjük. Hát velem valami ilyesmi lehet.

Zayn bekanyarodott a házunk elé és le parkolt. Sietősen szállt ki a kocsiból. Nem akartam hogy ő nyisson nekem ajtót. Mert akkor olyan elesettnek tűnnék, hogy még az ajtót se bírom kinyitni.. gyorsan kinyitottam magamnak az ajtót és be is csuktam azt magam mögött.

Újra megcsapott a hideg szellő, Zayn zakóját összébb húztam magamon.

Besétáltunk a házba, ahogy beléptem az ajtón éreztem a meleget, ami bentről áramlott. Zayn halkan becsukta magunk mögött az ajtót és óvatosan levette rólam a zakóját amit a fogasra akasztott. Éreztem hogy valami nagyon nincs rendben.. A testem forró volt és káprázott a szemem, Zayn érintéseitől pedig még jobban cikázott a gyomrom és rázott a hideg. A fejem őrületesen lüktetett. A talaj készült kicsúszni a lábam alól, a következő emlékem már csak az hogy Zayn ijedten elkap.