~24.rész

Sziasztoook! most leírom nektek mit érzek miközben olvasgatom a komikat! :D egyszerűen fantasztikus! annyira jó látni hogy van értelme írni.. volt már sok blogom, egyik se volt túl sikeres.. amikor ezt a blogot elkezdtem úgy voltam vele h lesz vagy 3 olvasóm... ehhez képest elég sokan vagytok :D amit nagyon nagyon hálásan köszönök nektek! tudom nem nagyon szoktam írogatni a saját érzéseimről.. meg hát ritkán rakok fel új részeket :// bocsánat! de a suli korlátokhoz köt. remélem hogy ezentúl is rendszeresen benéztek hozzám :)) és amit még jobban remélek, hogy tetszeni is fog amit írok :D tudom sokan várjátok hogy Amanda és Zayn össze jöjjenek :)) nem árulok el semmit előre. (talán annyit hogy lesznek benne nagy fordulatok) na de nem is húzom tovább az időt :D itt a 24.-rész is :D jó olvasgatást hozzá! minimum 20 komi és jön a kövi ;)

- Meg foglak bántani.. annyiszor meg bántottalak már.. –újra lesütötte a tekintetét.

- De tudom hogy miért csináltad! .. hogy távol tarts magadtól.. hogy ne essek én is abba a helyzetbe amiben ti vagytok –magabiztosan indítottam a mondatom, de a végére csak elcsuklott a hangom.

- Már így is bajban vagyunk. A rajongók idegesek, több hónapja nem koncerteztünk. És csak rosszabb lesz a helyzet ha mi ketten.. tudod.. – szinte tapintani lehetett a hangjában a bánatot.

- Értem.. –hatalmas sóhaj hagyta el a számat.

Mind ketten hitetlenkedve bámultunk magunk elé. Hát ha nem is lehetünk együtt… legalább tudom hogy ő is szeretné. De én nem fogom fel adni! Ha kell harcolni fogok érte! Nehogy már pár millió sikítozó tini közénk álljon.. csak remélni tudtam, hogy leszek annyira erős hogy ne törjek össze. Eddig is kibírtam sok mindent..

Óvatosan álltam fel az ágyról, hiszen még cikázott a fejem és lüktetett a vér az ereimben. Bizonytalan lépéseket tettem a ajtó felé. Meg kapaszkodtam a kilincsben. A következő pillanatban már Zayn állt a hátam mögött és védelmezően fogta a derekam. Lesegített a lépcsőn és segített ki mászni a konyhába. Liam idegesen üldögélt a fotelben egy újságot szorongatva. Elisa egy kávét szürcsölgetett, Harry pedig a kanapén volt elterülve. Niall-t ugyan nem láttam, de tudtam hogy a közelbe van mert hallottam ahogy csámcsog.

- Jó reggelt! –szólaltam meg, amivel megtörtem a csöndet. Abban a pillanatban az összes szempár rám és a mögöttem álló Zayn-re szegeződött, aki még mindig fogta a derekam.

- Nektek is! Hogy vagy Ami? –Liam fel pattant a fotelből és felém igyekezet. Tüzetesen végig mért. A kezét a homlokomra rakta, majd miután meg állapította hogy lázam nincs, a csuklómat kezdte szorongatni a pulzusom méréséhez.

- Liam! Semmi bajom! –határozott lépést tettem hátra felé és a kezemet afféle „megadom magam” stílusban emeltem fel.

Liam egy érdekes arcot vágott felém, majd bele törődött a ténybe hogy nincs szükségem ápolásra ezért vállat vont és vissza ült a fotelbe.

- Liam miért fogdosod Zayn csaját? –Louis bukkant elő a semmiből.

Erre nem reagáltam semmit.. hagytam hogy valaki elmagyarázza neki.

- Ami tegnap elájult. –Liam a fotel szélére könyökölve ecsetelte a helyzetet.

- Oh csak nem volt annyira heves Zayn? –Harry kuncogott fel.

- Fogd be! Harold! –gúnyos pillantást vetett Harry felé Zayn.

A kezemet Zayn-ére vezettem, ami a derekamon pihent. Vagyis nem is pihent, mert bármelyik pillanatban készen volt hogy elkapjon, ha szükség lenne rá… Óvatosan meg simítottam, majd hátra néztem. Zayn is felém fordította a tekintetét. Ezzel akartam jelezni hogy hagyja

Harry-re a dolgot.. Zayn szexy-n meg köszörülte a torkát és sóhajtott egyet.

- Iszol egy kávét? –tette fel felém a kérdést segítő készen Zayn és egyik kezét leemelte derekamról.

- Nem köszönöm! –óvatosan ráztam meg a fejem. De ebbe is belém nyilallt a fájdalom. Össze ráncoltam az arcom és felszisszentem.

- Na jó.. most átöltözöl és beviszlek a kórházba. –aggódóan jelentette ki a tényt, hogy újra kórházba kerülök. Beletörődtem, mert tudtam hogy nincs más választásom. Zayn-nel az oldalamon elindultunk felfelé a lépcsőn.

- Mert amúgy terhes? Vagy mi a baj? –Harry újra bebizonyította hogy idióta. Nem bírta ki hogy ne kiáltson utánunk.. Hogy lennék terhes? ..

- Kussolsz! – Zayn gyorsan vissza fordult és már elindult volna Harry felé, ha nem kéne rám ennyire vigyázni.

- Jól van na haver! Tanulj meg védekezni! –Harry idegesen mutatott Zayn-re. Kiszorítottam magamból minden erőt hogy meg szorítsam Zayn kezét, azért, hogy még a gondolatot is felejtse el hogy oda menjen Harry-hez. Zayn vette a lapot. Újra mind két kezét a derekamra helyezte és felsegített a lépcsőn. A szobámig kísért.

- Innen megy egyedül? –tette fel a kérdést egy féloldalas mosollyal.

- Igen! Azt hiszem.. köszönöm! –akármilyen határozott akartam lenni, csak nyögdécselés sikerült.

Zayn egy zavarba hozott mosolyt villantott, aztán kisétált a szobámból.

Ekkor jöttem rá, hogy rajtra még mindig csak egy boxer van. Mit ne mondjak.. örömmel tanulmányoztam a teste látványát.. elég jó látvány volt. Minden erőmet össze szedve, amilyen gyorsan csak tudtam fel öltöztem, majd kiviharoztam a fürdőszobába. Meg próbáltam rendbe szedni magam. A hajamat egyszerű lófarokba fogtam, egy csőszárú fekete farmert és egy mélyvörös keresztes pólót vettem fel.

Ahogy végeztem a teendőkkel óvatosan lebicegtem a nappaliba.

Nem találtam lent senkit. Gondolom mindenki vissza feküdt még kicsit aludni.. Ekkor ránéztem az órára, ami délután kettőt mutatott.

Bele se mertem gondolni vajon előző éjszaka ki meddig volt fent..

- Mehetünk? –Zayn szaladt le a lépcsőn. A haja tökéletesen belőve, egy laza farmer volt rajta, az alsója természetesen ki látszott hátul.. és egy egyszerű laza fehér pólót kapott magára. A kanapéhoz rohant, ahol ott hevert az a tipikus „Zayn-es pulcsi” ami a végjegyévé vált. Felkapta magára, majd hozzám sietett.

- Kész vagy? –tette fel lazán a kérdést. Óvatosan bólintottam egyet, majd nagy levegőt vettem és kifújtam.

Zayn óvatosan a derekamra vezette a kezeit és elindultunk kifelé.

Ezt a pózt már kezdem megszokni… Mi után beszálltunk a fekete Rover-be, csak azon agyaltam vajon mit fognak velem csinálni a kórházban.. Minden bizonnyal csak egy egyszerű ellenőrzés.

- És most mi lesz? Mármint hogy fogjuk ki bírni? –Zayn törte meg a csendet a váratlan kérdésével.

- Mit hogy fogunk kibírni? –értetlenül fordítottam felé a fejem.

Ezen elnevette magát, majd egy kis gondolkodás múlva folytatta.

- Hát most hogy.. meg törtem előtted. –kezével a kormányt szorongatta és vádoló pillantásokat vetett rám. – Szóval így hogy mind ketten tudjuk hogy bejövünk a másiknak. –próbált határozottnak tűni, de már ismerem annyira hogy tudjam, most végleg megtört. Sikerült megtörjem a kemény fiút, és vállalja az érzéseit. Pillanatokig csak meredtem magam elé és értetlenül ráztam a fejem. Zayn száját megint halk nevetés hagyta el.

- Nem kell hogy válaszolj.. egyértelmű a válasz.. –hitetlenkedve rázta meg a fejét és a tekintetét az útra szegezte.

Ekkor hatalmas fékcsikorgással meg érkeztünk a kórház elé.

Zayn kiszállt és megkerülte a kocsit. Nekem is ajtót nyitott, majd kisegített a kocsiból. Karjai újra védelmező korlát ként fonódtak a derekam köré. Cél irányosan, lassú léptekkel haladtunk át a kórházon.

Majd amikor Zayn sikeresen meg találta Mrs.Cullen-t rögtön vizsgálgatni kezdett. Felírt pár gyógyszert amit egy héten keresztül kell szednem. Viszonylag hamar meg úsztuk ezt az ellenőrzést. Egy óra múlva már kifelé igyekeztünk. Beültünk a kocsiba, Zayn elfordította a slusszkulcsot és gyújtást adott a járgányra. Percekig csak ültünk egymás mellett szótlanul. A kinti hideghez képest kellemes volt ülni a meleg, fűtött autóban. Zayn-en látszott hogy latolgat valamit, talán azt hogy megtörje-e a csendet.

- Amanda.. –végül rá vette magát, a nevemmel kezdte a rosszul induló mondatát. Elfordítottam a fejem, a vállam fölött tudtam ránézni. Vártam hogy folytatja a mondatát, miközben az ujjammal rajzolgattam a párás ablaküvegre. Zayn csak mormogott, nem lehet érteni hogy mit mond. Talán nem is szavakat mormolt, hanem csak sóhajtott.

- Köszönöm! –ennyi csúszott ki a száján. Ez az egyetlen szó is remegve hullott ki két ajka közül. Kérdően néztem rá. Fogalmam se volt mit akart ezzel mondani. Itt csak én tartozok neki köszönettel. Leemeltem mutató ujjam az ablaküvegről és Zayn-felé néztem. Aki csak a fejét rázta, miközben az utat bámulta. Aztán kezdetét vette újból a kínos csend. Egy szívet sikerült firkálnom az üvegre, amin keresztül kicsit látszott a mellettünk elsuhanó város. A kocsi hatalmas kanyart vettbe és leállt a motor. Megérkeztünk a házunk elé. Zayn leemelte kezeit a kormányról, az ölébe fektette. Hatalmasat sóhajtott majd rám nézett. Pillanatokig csak nézegetett, aztán kiszállt a kocsiból. Megkerülte, majd nekem is ajtót nyitott. Kiszálltam én is, és szorosan egymás mellett sétáltunk be a házba. A nappaliban Harry és Elisa ücsörgött a kanapén és filmet néztek. Niall szokásához híven evett, Louis és Liam pedig gitározgatott. Egy gyönyörű számot játszottak, amit nem ismertem meg sehogy, akármennyire is rá akartam jönni hogy mi az. Zayn óvatosan csúsztatta a kezemhez az övét, majd ujjait összekulcsolta az enyémekkel. Aztán halk dúdolgatás csúszott ki a száján. Az a dal, amit Liam és Louis gitározott. Majd a dúdolgatás éneklésre váltott és bársonyos hangján végig énekelte a dalt. A címét még most se tudom. De arra rá jöttem hogy nem rég írták a srácok, és az elmúlt 2-3 hónapot foglalták benne össze. Minden benne volt. Az hogy Dave elhagyott minket, és hogy a srácok ennek a tragédiának köszönhetik mégis a boldogságit, mivel így kaptak meg minket. 

 Aztán jött a kanyargós utunk története köztem és Zayn közt. Akaratom ellenére is végig csorgott az arcomon az első könnycsepp, majd a következő.

- Sssssh! –csitított Zayn. Magához húzott, így a fejemet a vállára hajthattam. A könnyeim eláztatták a puha pólóját, amin fekete folt keletkezett a szempilla spirálom miatt. Az egész társaság hallgatott. Olyan volt, mintha tudnának valamit, valami szomorút, amit én nem tudok, és nem is tudhatok. Elisa szomorúan kémlelte Harry arcát, Harry pedig bús csókot nyomott Elisa ajkaira. Niall kezéből kiesett az ennivaló és a frissen felmosott padlóra hullott. Liam keze alig tudta már pengetni a gitár húrokat, olyan volt mintha elment volna a kedve az élettől is, aztán lehajtotta a fejét és össze szorította a szemeit. Louis is bánatosan pengette le a gitáron az akkordokat, de ő próbált erősnek tűnni. Zayn ajkai közül még mindig futottak a szavak. Bár alig tudta vissza tartani a könnyeit. Aztán újra és újra végig néztem mindenkin. A mindig vidám srácok, a tűzről pattant szerelmes pár.. most mindenki szomorú. Mintha vége lenne valaminek. Ekkor már alig láttam a könnyeimtől, csak a gyönyörű dalt halottam, ami újból felidézte az elmúlt időszakunkat. Zayn a ujjai lassan elváltak az enyéimtől, finoman végig simított a derekamon, majd ott megpihent. 

- Nem lesz semmi baj! -suttogta lágyan a fülembe, majd egy csókot nyomott a nyakamra. Vert a hideg. Éreztem finom leheletét a nyakamon. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy temetésen. Túlságosan is elérzékenyültem.