~23.rész

 Sziasztok! meg hoztam az új részt! köszönöm a komikat! <3 remélem tetszeni fog ez a rész is :)) jó olvasgatást! 20 komi és jön a kövi rész!

 Reggel napsütésre ébredtem, ami érdekes volt, Londonban, télen, nem igazán szokott sütni a nap. Minden esetre örültem neki. Zayn még nagyban aludt mellettem. Édesen szuszogott, néha néha még horkolt is. De egyáltalán nem zavart. Inkább csak még jobban belé zúgtam. Barna, szinte fekete haja, kócos volt, de mégis annyira tökéletes!  Éreztem az illatát, amiből próbáltam minél többet behabzsolni, hogy el raktározhassam azt az illatot. Aztán kikuszálódtam az ágyból és az ablakhoz siettem. Az egyszerű, fehér függönyt egy mozdulattal elhúztam, és annyi D-vitamint próbáltam begyűjteni a napsugarakból amennyit csak tudtam. Hátra néztem Zayn-re, aki még mindig édesdeden aludt. Hajszálai keszekuszán ágaskodtak, arc izmai nyugodtan pihentek. Fel sóhajtottam, hogy nem lehet az enyém.. bár örülök hogy legalább barátok vagyunk. Leültem az ágy szélére és csak bámultam Zayn tökéletes arcvonásait. Vajon álmodik valamit? És ha igen, akkor vajon mit? Ekkor a szempillái rebegni kezdtek és gyönyörű szempárjait pillantottam meg.

- Jól szórakozol? –kérdezte kómás hangon.

- Tökéletesen! –keserűséggel sóhajtottam, hisz tudtam, lehet most nézhetek utoljára így Zayn-re.. szemet fog neki szúrni hogy nekem ő nem csak barátként kellene.

- Most már mindig velem fogsz aludni? –alsó ajkamba haraptam. Kezem mókásan vándorolt a kócos hajába és belemarkoltam. Zayn fel ült, így egymással szemben ültünk török ülésben. Az arcán egy huncut mosoly villogott.

- Hát az attól függ. –a hangja mély és sexy lett, már nem hallatszott rajta hogy most kelt fel.

- Mitől? –még mindig játékos volt a hangom, de azért érdekelt a válasz.

- Nem érdekes. –nevet fordította el a fejét.

- Zayn! Mondd el! –kezemet a térdére csúsztattam.

Zayn a kezemre, majd egyenesen a szemembe nézett. Éreztem köztünk az elektromos áramot. A szemi igézőek voltak.

- Figyelj Amanda. Nem hiszem hogy jó lenne neked ha a híres Zayn Malik lenne a párod. –a hangja komolyra fordult.

- Mi? Zayn engem nem érdekel hogy sztár vagy! Én nem azért szeretlek! –kibuktak az igaz, szívből jövő szavak a számból. Zayn megrázta a fejét és elvigyorodott.

- Tudom. -vigyorgott. - De nem érted? –hitetlenkedve nézett rám újra. - Ha velem járnál, a rajongók zaklatnának és még kitudja milyen mocskos dolgok történnének.. –résnyire szűkült a szeme.

Ezt nem gondolhatja komolyan! Ez nem akadályozhat meg semmit.

- Nem érdekel! Tudod hogy nem bírom ki nélküled! –a torkomban volt a síró görcs.

- Ez nem ilyen egyszerű! –Zayn az ölébe nézett. Olyan volt mintha nem tudná elhinni mennyire szeretem őt.

- Te nem hiszel nekem.. –sütöttem le én is a tekintetem és elvettem Zayn térdéről a kezem. Az ölemben össze kulcsoltam a két kezem és azt kezdtem el figyelni.

- Nem tudok neked hinni! –mély, barna szemeivel a lelkemig nézett.

- Ezen mit nem lehet el hinni? –hitetlenkedve ráztam meg a fejem.

- Amanda, ne mondd nekem azt hogy te szeretsz, úgy hogy ennyire köcsög vagyok.. –a hangjában egy kis düh volt érezhető, de tudtam hogy nem rám dühös. Inkább a helyzetre.

- Nem díjazom azt a stílusodat, inkább ez a helyes megfogalmazás. –próbáltam diplomatikus lenni, bár tudtam hogy erre semmi szükség.

- Neked nem kéne engem szeretni.. te jobbat érdemelsz! –még mindig hitetlenkedve rázta meg a fejét. Hogy én? Jobbat? Nála? Nála nincs is jobb!

- Ezt te se mondhatod komolyan. –csak bámultam magam elé, mint egy idióta. Zayn azt hiszi én nem értem őt. Én meg azt hiszem hogy ő nem ért meg engem! Ez tényleg ennyire bonyolult lenne?

- Amanda jobb lenne ha mi nem lennénk jóban! –a hangja komoly volt, az arcából egy cseppnyi érzelmet se lehetett kiszűrni. Hát ez.. erre nem tudok mit mondani..

- Akkor miért kellett így magadba bolondítanod?–förmedtem rá.

Zayn csak elnevette magát. Ha nem kéne jóban lennünk, akkor miért csókolt meg? És miért aludt ma mellettem? Miért nem hagyott meghalni? Miért most szól? .. Annyi kérdésre akartam megtudni a választ.

- Amanda, én szeretnék veled lenni! Ha tudnád mennyire, de mennyire szeretnék.. –a hangja bánatos volt, de mégis annyira tökéletes.

- Akkor? Mi akadályoz meg téged benne?