~22.-rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat! <3 itt is van 22.rész :)) remélem tetszeni fog! jó olvasgatást!
#minimum 20 komi után jön a kövi#
/nézzetek be ide is:http://afraiidtolove.blogspot.hu/

 Fehér fények ragyogtak mindenhol.  A kezemből áttetsző csövek lógtak ki. Egy pillanat alatt leesett hogy hol vagyok.. Egy kórházi ágyon feküdtem. Meg próbáltam vissza emlékezni hogyan is kerültem ide, de semmi se ugrott be.
- Amanda! Hallasz? –újra Zayn hanga csendül fel. A szemeim kinyíltak és megéreztem a korház szagot. Rögtön Zayn arcát láttam meg. Rémült volt, de mégis látszott rajta egy enyhe meg könnyebbülés. A kezemet szorította, ami nagyon fájt, de egy szót sem szóltam. Hatalmas boldogság töltött el akkor amikor megláttam hogy most is velem van.

- Zayn? –elfordítottam a fejem hogy meg állapíthassam tényleg ő van-e mellettem. És igen! Zayn alig egy ujjnyira volt tőlem.

- Igen Amanda én vagyok! –nyugtató hangon szólalt meg.

- Mi történt? –kuszán tettem fel a kérdést, hiszen nem emlékeztem tisztán.

- Annyira hülye voltam! látszott rajtad hogy nem vagy jól és.. -hadarta.

- Azt mondd már hogy mi történt! -sürgettem.

- Elájultál. -bűntudat sugárzott a hangjából.

 - És te meg mentettél? –éreztem hogy elpirulok.

- El is késhettem volna. Ami annyira sajnálom! –halkan mondta és végig simított a kezem, azon részén ahol nem lógtak csövek.

- Na akkor én most magatokra hagylak. –büszkén mosolyodott el a dokinő. Aki pont úgy nézet ki mint akit a kómám alatt láttam. Meg borzongtam, de talán csak véletlen egybe esés.. biztos az oxigén hiány miatt képzelődtem..

- Jól vagy? –Zayn arcán egy hatalmas mosoly ült.

- Azt hiszem. Igen! –halkan suttogtam és villantottam egy enyhe mosolyt. Megpróbáltam felülni, ami sikerült is. A testem merev, és még mindig forró volt.

- Basszus Ami! Annyira meg ijesztettél! –Zayn nem kímélve engem, magához ölelt. Nem bántam egy cseppet se.. vissza öleltem. Boldog voltam, mivel Zayn végre mutatott ki érzelmeket. Még ha ehhez kis híján meg is kellett halnom.. de megérte! Ekkor jött be az ajtón egy fekete hajú ápoló nő.

- Haza viheted! –közölte flegmán Zayn-el és a kezébe nyomott egy papírt. Zayn aláírta. Engem leválasztottak a gépekről, még végeztek rajtam pár vizsgálatot és megállapították hogy nincs semmi bajom.

- Miért flegmáskodott veled az ápoló nő? –tettem fel a kérdést miközben kifelé sétáltunk.

- Nem érdekes! –Zayn elnevette magát és a derekamnál fogva átölelt.

- Amanda! –ugrott a nyakamba Liam.

- Hékás! Óvatosan! –Zayn fenyegető tekintettel szólt rá Liam-re.

Zayn annyira védelmező volt.. Meg lepődtem rajta hogy így viselkedik, mert mindig annyira utálatos velem. Most meg hirtelen olyan, mintha az élete árán is megmentene..

Liam a figyelmeztetés miatt kicsit óvatosabban ölelt magához.

- Annyira meg ijesztettél! –kicsit eltolt magától, hogy szemügyre vehessen. Éreztem hogy fal fehér vagyok még mindig és az ereimben a vér őrült sebességgel száguldozik. De nem foglalkoztam vele, addig nem amíg itt vannak nekem a srácok. Liam apai tekintettel nézett rám. Hirtelen eszembe jutott az apám.. milyen fontos lehetek neki ha még fel se hív.. Liam ezt a hiányt is pótolta bennem.

- Hé csajszi! –intett Niall. Imádtam a mosolyát.. Felém lépett, próbálta adni a félénk srácot. De én nem akartam játszadozni. Határozottan öleltem magamhoz. Az ölelésünk hosszú percekig húzódott.

Zayn idegesen toporgott a hátunk mögött. Köhécselt, sóhajtozott. Persze ez arra ment ki hogy vegyem észre hogy ő is ott van. Hát hogy ne vehetném észre azt a tökéletes testét mögöttem?

- Jó elég lesz! –Niall-t eltolta tőlem és vágyakozó tekintetével jutalmazott meg. Hát ellen lehet állni neki? Zayn óvatosan a derekam köré fonta karjait és közelebb húzott magához. Én szorosan átöleltem.

- Köszönöm! –halkan suttogtam a fülébe. Már másodjára mentette meg az életem.

- Ami.. ne viccelj már! –hitetlenkedve nevette el magát- Érted bármit! –halkan, szinte lehelve mondta ki és végig simított az arcomon.

A gyomromban életre keltek a kis szárnyasok és a szívem gyorsabban kezdett dobogni. Értem bármit? Hát ez elgondolkodtatót.. de nem nagyon volt időm a gondolkodásra.

- Menjünk! –rám mosolygott azzal az irtó sexy ajkaival, majd mind a négyen elindultunk kifelé. Mondjuk az túlzás hogy elindultunk.. inkább meg próbáltunk.. ugyan is a kórházból kifelé vezető út alatt nem egyszer hoztam rá a szívbajt újra és újra a srácokra. Meg-meg inogtak a lábaim, ezzel a padlóra küldve magam. Hát még nem voltam a legjobb állapotomban… Amikor végre ki sikerült érni a kocsihoz, Liam a volán mögé ült, Zayn beült velem hátra, Niall pedig az anyós ülésről nézhette végig ahogy párszor elszédülök és Zayn ölébe hullok. Pocsékul éreztem magam.. de Zayn, értelmet adott a rosszul létemnek is.

Liam óvatosan parkolt be a házunk elé. Már valahogy a saját lábamon jutottam be a ház bejárati ajtaján. De az emeletre Zayn cipelt fel.

- Át tudsz öltözni? –szemében volt egy kis remény, hogy hátha abban is segítség kell nekem.. de ezt szerintem meg oldom egyedül is.

- Nem! Köszönöm! –a hangomból kilehetett szűrni egy enyhe nevetést.

Villám gyorsan át vettem a pizsamám, nem foglalkoztam vele hogy még nem is fürödtem. Örültem hogy ágyban lehetek. Forró testem tollpihe ként hullt le a puha ágyba. A szemeim könnyen lecsukódtak. Már az elalvás határán voltam, amikor meg hallottam ahogy kinyílik az ajtó.

Halk, léptek közeledtek az ágyam felé. A huzat által felém sodorta a levegő az illatot, Zayn illatát. Még mindig csukva volt a szemem, és úgy mosolyogtam. Zayn minden bizonnyal azt hitte már alszok. Ezért kifelé vette az irányt.

- Nem alszom! –motyogtam.

Zayn halkan pisszegett egyet, de nem amolyan lepisszegés félét.. hanem inkább afféle boldog Chh –nek hallatszott. Újra az ágyam felé sétált, de ezúttal le is ült annak szélére. Óvatosan, érzékkel végig simított a testemen. Érintésétől kirázott a hideg.Majd mintha csak gondolt volna egyet mellém bújt az ágyba. Fogalmam sem volt arról minek köszönhetem azt hogy mellém feküdt. De nagyon élveztem! A francia ágyamon bőven volt hely mind kettőnknek, és a takarómból is jutott Zayn-nek, akin mind össze egy boxer volt. Nem tudom minek köszönhetem ezt a csodát.. Én a bal oldalamon, Zayn pedig a jobb oldalán feküdt, így egymással szemben voltunk. Keze össze kulcsolódott az enyémmel. Csak halványan szűrődött be az ablakon keresztül a hold fény, de így is tökéletesen láttam csillogó szempárját.

- Ugye nem gondoltad hogy ezek után egy percre is magadra hagylak? –halkan, suttogta egy halvány mosoly keretében.

- Tudok magamra vigyázni! -fintorogtam.

- Hát az utóbbi húzásaidból nem ez derült ki! –gúnyosan nevette el magát. Tudod mit? .. nem érdekel.. nem érdekel milyen módon, és hogy van mellettem Zayn.. a lényeg hogy itt van! És nem engedem el!

- Mostantól veled alszok! Ha nem bánod.. vagy ha bánod akkor is! Mert még megint elájulsz nekem.. és akkor bele se merek gondolni mit csinálnék.. –Zayn ezt úgy mondta, mintha kicsit magával beszélné meg hogy osztozom-e vele az ágyamon vagy sem.

A remény szikrája lobogott a szememben. Azt remélem most végre meg törik, megtörik és egymás karjaiban alszunk el, holnap pedig már egy pár ként ébredünk fel.

- Zayn nem értelek. –magam elé bámultam és valami magyarázatot vártam.

- Egy jó barát sose hagyja cserben a másikat!  -büszkén jelentette ki.

Jó barát.. a szívem szakadt meg ezt hallva.

- Jó barát? –próbáltam barátságosan kérdezni, de a kérdés végénél csak elcsuklott a hangom.

- Gondolom nem lenne baj ha barátok lennénk.. –a hangja most olyan más volt.. más volt mint általában.. érdes, rekedt hangon szólt hozzám.

- Ja, persze! Legyünk csak barátok.. –a „csak” szónál nem kicsit vert a szívem.. Zayn sóhajtásaiból ki lehetett szűrni a bánatot..

- Megint meg bántottalak. –nem mert a szemembe nézni, inkább csak össze kulcsolt kezeinket nézte. Én nem válaszoltam, csak sóhajtottam egyet. Amit ebből rögtön ki következtettem: Zayn többet nem fog úgy hozzám érni mint férfi a nőhöz.. már csak a barátja leszek.. már szinte meg bántam, hogy egyáltalán reménykedni próbáltam.. de még Dave mondta mindig nekem : „ne bánd meg azokat a dolgokat amik egyszer mosolyt csaltak az arcodra!” talán ezt az egyetlen dolgot fogadtam meg.. úgy ahogy.. ekkor vettem észre hogy Zayn már alszik. Halkan szuszogott, és mosolygott. Biztos valami szépet álmodott.. Lassacskán én is el aludtam. Bár irtó nehezen! Hát hogy tudnék úgy aludni hogy maga a megtestesült tökéletesség fekszik mellettem? De még mindig rajtam volt a nyoma hogy nem rég eszméletlenül feküdtem.. ezért hamar el aludtam.