~ 5. rész

Sziasztok! köszönöm a komikat :)) itt is van az új rész :)) minimum 5 komi és kövi :))

jó  olvasgatást!

 - Hova?

- Lényegtelen. Gyere!

Elisa oda sietett hozzám, letörölte az arcomról a könnycseppet.

Siettem ki a házból, de a ház előtt eszembe jutott, hogy nem tudunk haza menni, gyalog messze van, pénzünk meg nincs…

- Áhh… -futok vissza a házba. Előkerestem Louis-t, nem mondtam neki semmit csak beültettem a kocsiba.

15 perc múlva már otthon voltunk, meg mondtuk hogy várjon meg minket.

- Most miért jöttünk haza? –Elisa érdekesen kérdezi.

- Dave elment Amerikába, és a srácoknál fogunk lakni.

-  De jó!! –Elisa örömében ugrálni kezdett, meg fogtam a csuklóját és leállítottam.

Elisa rögtön meg értette hogy most mi van bennem.

A szobánkban már össze voltak pakolva a cuccaink.

Gyorsan meg fürödtünk, aztán átöltöztünk, Elisa egy fehér hajszos topot, rózsaszín csőnacit  és hozzá illő converse torna csukát vett fel.

Én is egy hasonló össze állítás mellett döntöttem:

 

Fogtuk a cuccaink és siettünk vissza Louis-hoz. Még gyorsan körbe néztünk hogy nem-e marad itt semmi fontos… A konyha asztalon találtam egy levelet, egy fényképpel.

A fényképen Elisa, Dave és én voltunk még kiskorunkban, emlékszek hogy hol készült…

Aznap szép napos idő volt. A kertben hintáztunk, Elisa és én ültünk a hintában, Dave pedig felváltva lökött minket. Egyszercsak túl magasra sikerült a lökés… kirepültem a hintából… Dave és Elisa oda rohantak hozzám, Elisa beszaladt anyuhoz és apuhoz, segítségért..

Nem tudtam meg mozdítani  a jobb karom, anyuék elvittek a korházba. Mikor haza értünk Dave, Elisa és én meg fogadtuk, hogy sose fogjuk egymást cserben hagyni.

Le raktam a képet és kibontottam a borítékot.

„Okosan fejezzétek be a tetoválást!” csak ennyi állt a levélben.

Tudtam mire gondol ezzel…

- Elisa! –mosolyogva szólok neki, Elisa gyorsan oda jött hozzám, én pedig a kezébe nyomtam a képet, és a levelet. Rögtön meg értette ő is.

Egymásra mosolyogtunk, amit egy nagy testvéri ölelés követett.

A képet és a levelet elraktam a táskámba, ettől kicsit jobb lett a napom… Siettünk is vissza Louis-hoz.

- Tehát meg tudtátok.. –néz ránk kék szemeivel.

Bólintottunk.

- Higgyétek el, jó lesz! –mosolyog Louis, és magához ölel.

Beültünk a kocsiba, letörve hagytuk el az addigi otthonunkat.

Izgultam… mivel 5, szinte teljesen idegen sráchoz költözünk..

De reméltem, hogy jó helyen leszünk.

Mikor haza értünk senki nem volt otthon, Louis is rögtön le lépett.

Elisa valami romantikus filmet kezdett el nézni.

Én Zayn szobájában nézelődtem.

A díjjak egymás mellett sorakoztak, akárhova néztem csak képeket láttam. Meg pillantottam egy képet, ahol Zayn a családjával van.

Akaratlanul és mosolyogtam. Körbe-körbe járkáltam a szobában.

Az asztalán is végig néztem… bár tudom nem illik, de csak együtt fogunk élni, meg kell ismernem az életét..

Minden normális volt, mint egy átlagos srác asztalának kell lennie..

A nagy kutakodásban, egy papír cetli is a kezem közé akadt.

A kockás, eltépett papíron egy telefon szám volt. Rögtön a zsebem felé nyúlkáltam, elő kaptam a mobilom és bele írtam a számot.

Az utolsó két számjegyet pötyögtem be, amikor valahol meg csörrent egy telefon. Ijedtemben ki repült a mobilom a kezemből. Keresni kezdtem a telefont, arrébb löktem azt ágyban a párnákat, és meg is lett. „Perrie” állt a mobil ki jelzőjén, és egy kép, amin egy szőke cica baba épp puszit dob… jó tudom a szőke cica baba kifejezéssel magam ellen beszélek…Ez meg ki lehet? Gondolkozás nélkül, fel vettem a telefont.

- Halló!

- Zayn? –kérdez öhm.. Perrie, meglepődve.

- Nem… Amanda vagyok!

- Amanda? Mit keres nálad Zayn telefonja? – Perrie hangja egyre emelkedett, és olyan érzés volt mintha telefonon keresztül szeretne meg ölni.

- Én nála lakom! –magabiztos kijelentésem sokkolta Perrie-t, és ordítani kezdett.

- Mi az hogy te ott laksz? Zayn az én pasim! Most azonnal oda megyek!

Perrie le is rakta a telefont.. Tehát Zayn-nek barátnője van, és közben velem így viselkedik.. Hát ezt nem hiszem el! Pedig már kezdtem benne megbízni! Zsebre tettem Zayn telóját, és teljesen nyugodtan indultam le Elisához.