2012. október 29., hétfő

~4. rész




 - Semmi gáz... Ami, valami baj van? – ásítva törölte meg a szemét, majd beletúr a hajába.
- Igen! Te vagy a bajom! –és rohantam a szobába.

*Zayn szemszöge*
- Igen! Te vagy a bajom! –Ami berohant a szobába.
Mi? Miért vagyok ÉN a baja?... nem értem.. tegnap este még tök jól el voltunk.. vagyis amire emlékszek az jó volt..
Pár másodperc után hatalmas ajtó csapódást hallottam. 
Najó.. itt már gáz van.
A szoba ajtajához lopóztam, hallgatózni, megnézni hogy mit csinál Ami.
- Az egész Dave hibája! Miért kellett neki meg ismerni ezeket a barmokat?!! Azt hiszik ők bármit meg tehetnek?.. Hát nem…
És rohadt jó hogy Elisa össze jött Harry-vel.. Mától hallgathatom az hogy ’jajj azok a göndör fürtök, annyira aranyos! És ha tudnád hogy csókol!’ –Ami kitört magából, az ajtón keresztül is tisztán lehetett hallani ahogy ordibál.
De mi az hogy barmok? Meg hogy mi bármit meg tehetünk?..
Nem hiszem el, próbálunk kedvesek lenni ő meg itt hisztizik hogy mi milyen barmok vagyunk…
Ki nyitottam résre az ajtót, hogy lássam mit csinál.
- És az a legrosszabb, hogy nekem is tetszik az egyik sztár fiúcska! És Elisának igaza van Harry-vel kapcsolatban… De én nem törhetek meg! –borul az ágyra sírva.
Vettem egy mély lélegzetet, hiszen ezt hallva/látva simán nekem ugrik.
- Ami nyugi! Mi nem akarunk titeket bántani! Csak egyszerűen meg kedveltünk titeket! –leültem az ágy szélére, kezemet Ami hajába vezettem, és meg simogattam.

*Amanda#Ami szemszöge*
Be kell vallani…Zayn-től nagyon kedves gesztus volt hogy oda jött hozzám. De ez akkor sem változtat semmin!
- Ti minden lányt haza hoztok egy buli után? És Harry-nek hány csaja van?
- Te honnan szeded ezt a marhaságot?
- Onnan hogy a One Direction szépfiúi, szerintem nem úgy élnek mint az átlag srácok! –felültem, és jobban sírni kezdtem.
- Te ezt honnan tudod? –Zayn átölelt, és letörölte a könnyeimet.
- Tudod van nekem egy bátyám, aki vigyáz ránk!
- Igen? És azt miért nem kérdezed meg hogy a te drága bátyád miért nincs itt? –Zayn kedvesen fel húzta a szemöldökét, és kérdően rám mosolygott.
- Nem tudom.. miért nincs itt? –szipogtam.
- Mert ő visszament tegnap este Amerikába, és ránk bízott titeket!
Lefagytam, nem tudtam levegőt venni se. Zayn megfogta a kezem, újait az enyémmel fűzte össze.
- Miért ment vissza? –idegesen kérdeztem, de ahogy ránéztem a kezünkre, valahogy elcsuklott a hangom.
- Azt nem tudom…
- És miért pont veletek kell legyünk? Már elég nagyon vagyunk hogy vigyázzunk magunkra!
- Amanda! Nem gondolod hogy kicsit túlzásba viszed? –Zayn egy nagy sóhajjal kérdezte.
Én elgondolkoztam… lehet jobban meg kéne őket ismerni.
Csöndben ültünk egymás mellett, kézen fogva, a fejemet Zayn vállára hajtottam.
- Hé Zayn! Vedd be az aspirint! –jön Liam, egyik  kezében a gyógyszerrel, a másikban pedig egy pohár vízzel. de ahogy meg látta hogy mit csinálunk, rögtön csöndbe maradt és inkább letette az ágy szélére a pohár vizet és az aspirint, majd kiment a szobából.
Zayn elengedte a kezem és a gyógyszerért nyúlt, majd a vízért.
Mikor lenyelte, kicsit meg szédült. Nem csoda, tegnap totál részeg volt.
- Tegnap este azért mentünk együtt bulizni, hogy meg ismerjetek minket… és mivel elég jól el voltunk, Dave úgy érezte jó körülmények között hagy itt titeket. –simít végig az arcomon.
Egy hatalmasat sóhajtottam,pupilláim kitágultak és a torkom össze szorult, a szívem gyorsabban dobogott.
Felálltam az ágyról és kisétáltam a szobából.
- Hova mész? –jön utánam Zayn.
- Haza! Fürödni és átöltözni.
- El kísérlek!
- Zayn! Kérlek hagyj egy kicsit egyedül! –lecsordult egy újabb könnycsepp az arcomon.
Már szinte futottam, amikor meg láttam édes kettesben Elisát és Harry-t.
- Elisa! Velem jössz! –kiáltok oda nekik.

11 megjegyzés: