~27.rész

Sziasztok! meg hoztam a 27.részt :)
csak nekem tűnik így, vagy tényleg kevesebben olvassátok már a blogom? :o lerontottam volna az írásom? Szívesen elfogadok kritikákat :) Igyekszem minél jobban megfogalmazni a gondolataim. Szerintem az eleje óta sokat fejlődött a blog. próbálok megtenni minden tőlem telhetőt, hogy nektek tetsszen a történet :) remélem ez a rész is tetszeni fog :) jó olvasgatást! szokásos 20 komi és jön a kövi.
#http://webdepihappy.blogspot.hu/ nézzetek be ide is :)) 

 Az első pár nap nehezen telt el. Az első pár nap? Minden egyes óra minden egyes perce nehezen telt el. Dave beköltözött hozzánk ideiglenesen. Elisa tartotta a kapcsolatot Harry-vel. Nem szakítottak. Sőt még bele se gondoltak abba hogy a kapcsolatuknak vége legyen Zayn döntése miatt. A dalt, ami Zayn-ről és rólam szól, minden nap legalább ötvenszer meghallgattam, és csak sírtam és sírtam. A mellkasomban az űr egyre nagyobb és nagyobb lett. Egyre jobban fájt Zayn hiánya. Sehogy se bírtam elfelejteni. Rászoktam a cigarettára és inni kezdtem. Mondhatjuk úgy is alkoholba fojtottam bánatom. Kis bogyókkal nyugtattam magam. Nem bírtam ki, hogy ne gyújtsak rá. A cigi mellé persze inni is kell valamit, ami az én esetemben különböző alkoholokat jelentette. Az ágyam mellett heverő, gyógyszeres üvegekben, különféle drogok sorakoztak. Csupán egy szemet kellet bekapjak ahhoz, hogy álom világba keveredjek. Részegen, bedrogozva minden jónak tűnt. Akkor valahol máshol voltam. Nem ebben a szar, szutyok, mocskos, szemét világban. Úgy éreztem minden rendben. De sajnos az állapot nem tartott örökké. Amikor már vissza cseppentem a való világba, újból bevettem egy szemet, és így tovább… Most egy magam vagyok nem hallom nevetését, úgy érzem a szívében a tűz már teljesen kiégett. Napló írásba is bele kezdtem. Minden nap leírtam a fájdalmaim. És mindet úgy írtam, mintha Zayn-nek mondanám.Nem érdeklődtem felőle, nem nézegettem az újságokat, se az internetet. Minden erőmmel azon voltam hogy megoldást találjak. Arra hogy nekem könnyebb legyen, de első sorban arra, hogy Zayn-nek eleget tegyek. Ezt lehetetlen volt megoldani. Mert én nem tudok nélküle élni. Én nem tudtam volna őt elhagyni, úgy ahogy ő tette. Hetek, hónapok teltek el úgy hogy nem mozdultam ki a szobámból. Ki maradtam az iskolából. A karácsonyt hármasban töltöttük. Dave, Elisa és én. Na meg persze Zayn emléke az egyre nagyobb űrben a szívemben. De a karácsony fa alatt meg csillant a remény. Az egyetlen reményem. Az ajándékok közt ott hevert egy takaros kis levél, nekem címezve. Egyszer már fájdalmat okozott egy ilyen levél. Másodjára hátha nem fog. Csöndben nyitottam ki a borítékot.

„Boldog karácsonyt Amanda!

Gondolom azt vártad hogy Zayn fog neked írni. Hát arra ne várj. Be akarja tartani az ígéretét, ami szerint nem hallasz többet róla. Én sajnos nem bírtam ki, hogy ne ragadjak tollat és papírt, hogy leírjam neked azt, ami belém szorult. Tudnod kell hogy mióta eljöttünk Londonból Zayn megtört. Mindennap látom sírni. Nem beszél rólad és nekünk is meg tiltotta hogy szóba hozzunk. Mióta elhagytunk titeket, azóta nem láttam mosolyogni és mind az öten magunk alá kerültünk. Tudom hogy te is így érzel. A ti szerelmetek különleges. Nem tudom meg magyarázni hogy miért, csak egyszerűen az és kész. De ez így nem mehet tovább! Tudom hogy szeretnéd teljesíteni Zayn kérését, de azt is tudom hogy képtelen vagy rá. Hiányoztok mindanyuinknak! Mióta nem vagy velünk meg változott minden. Ez lenne az első karácsonyunk együtt. Tudom hogy ez életed legborzasztóbb karácsonya lesz. Hidd el Zayn-nek is. A turné buszban szanaszét hevernek a cigi csikkek, és néha sík részegen keveredik haza. Egy lányra se nézett még rá. Kérlek keress meg minket! Csak te tudsz rajta segíteni. Annyira meg változtattad. A kemény, macsó fiút hirtelen érzékeny sráccá változtattad. Sorra írja a szerelmes dalokat. Gondoltam rá hogy elküldöm neked, de először kérlek válaszolj!

Írj vissza arra a címre, amit a levél elején feltűntettem. Segíts rajta.

Még egyszer boldog karácsonyt neked, Elisának és Dave-nek!

Louis és Niall is segített az írásban ők is hiányolnak téged.

Puszilunk!

by: Liam, Niall & Louis.

Ui: Zayn-nek te jelentet a világot.”

Nem kell le írnom mit váltott ki belőlem ez a levél. Még nagyobb űr lett a szívemben.

Már a többi srác is helyet kerített magának a szívemben és úgy éreztem mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Mintha csak a testem lenne Londonban, a szívem és a lelkem valahol Zayn-nel. Lassan, szenvedve teltek a hónapok. A január lassan, nehézkesen telt. Január.12. Azaz Zayn 20.születés napja. Nem bírtam ki. Muszáj voltam neki legalább egy SMS-t küldeni. Hosszasan győzködtem magam, mire rá jöttem, hogy a legjobb megoldás ha nem írom le az SMS-ben az összes érzésem, úgy ahogy ő tette a búcsú levelébe. Tudtam, hogyha leírnám neki, még jobban maga alá kerülne. Ezért csak ennyit írtam :

„Boldog születés napot Zayn!

*az SMS elküldve* -írta ki a telefonom miután megnyomtam az „elküld” gombot.

A február úgy szintén lassan és fájdalmasan telt. Február.1-jén Elisa és Harry találkoztak egy Londoni kávézóban, meg ünnepelni Harry 19. születés napját.

Én persze nem mehettem el. Azzal a címszóval tiltotta meg Dave hogy „csak rosszabb lesz”. Igaza volt. El se mentem. De Elisa és Harry boldogsága kihatott rám. Harry miért tud együtt lenni Elisával? Csak én vagyok ennyire rossz hogy nem bír megmaradni mellettem egy fiú? A csuklómra minden héten egy-egy új vágás került. A falon pedig húzgáltam a strigulákat, hogy mennyi nap telt el Zayn-nélkül. A toll és a papírt ott volt az asztalon. Kész voltam rá hogy írok Liam-nek. De nem tettem. Nem tehettem. Dave és Elisa nem tudtak velem mit kezdeni. Nem bírtam emberek közé menni. Nem tudtam beszélni. Depressziós lettem. A szívem egyik része darabokban hevert szanaszét a lakásban. A másik része pedig Zayn-nél volt. Egy nap, majd mind ketten rájövünk arra hol csesztük el. Egy nap, talán már nem fog fájni a szívemben a seb. Egy nap majd, fel állok, és bebizonyítom hogy megy nélküle is! Egy nap majd, bevallom magamnak hogy semmire sem vagyok képes nélküle….