~28.rész

Sziasztoook! meghoztam a várva várt új részt :)) Nagyon szépen köszönöm a komikat! nem is gondolnátok mennyire örülök nekik! meg próbáltam azt bele írni amire vágytatok :P izgalmasra fordul a helyzet Amanda életében. remélem tetszeni fog :)) jó olvasgatást :)) szokásos 20 komi és jön a kövi :)

2013. március.11.
Derűs, tavaszi napra virradt egész London. Furcsa reggel volt. Számomra biztosan. Úgy éreztem vissza tértem. Újra erős vagyok. Mostantól feltudok állni. Ezt az érzést 2 hónapja nem éreztem. Jó volt újra magamhoz térni. Már iskolába nem jártam egy ideje. Azt se tudtam milyen nap van. Vidáman pattantam ki az ágyból hogy megnézzem a telefonom naptárját. De ahogy felültem az ágyban, elszörnyülködtem. Mindenhol cigicsikkek, piás üvegek és zsebkendők. Mintha eddig kómában és teljesen másik emberré váltam volna. Mintha most keltem volna fel egy rémálomból és a rémálom a való világ volt. Kimásztam az ágyból és átügyeskedtem magam a szekrényhez, ahol ott hevert a telefonom. 2013.márc.11. Hétfő. –állt a mobilom kijelzőjén. 34 nem fogadott hívás és 26 új üzenetem jött. Némelyik még januárban érkezett. Elgondolkodtam rajta vajon mikor volt utoljára a kezemben a telefon. Akkor amikor Zayn-nek írtam. A nem fogadott hívásokkal nem foglalkoztam. Az üzenetekkel sem igazán.

mellkasomba az űr egyre nagyobb lett. Már szint nem tudott hova nőni. Meg ígérte, hogyha elfelejtem nem hallok többet róla. Na de hát én nem tudom őt elfelejteni.. A könnyeimmel küszködtem, de tudtam hogy nem szabad sírnom, mert megint vissza esek abba a szörnyű állapotba. A telefonommal a kezemben másztam le a nappaliba.

- Te jó isten! Amanda? Te? Hogy? Úristen! –pattant fel a fotelból Dave. Nagyon meglepődött. Felém sietett kitágult szemekkel és tüzetesen végig mért.

- Na jó! Tudom hogy borzasztóan festek.. de azért ennyire nem vagyok leépülve. –makogtam zavartan.

- Végre! –sóhajtott és magához ölelt. Hosszasan csak ölelt és ölelt.

- Mi van? –toltam el magamtól, hogy kapjak egy kis magyarázatot erre a furcsa viselkedésére. De csak egy undorodó grimaszt kaptam.

- Huh Ami…!... nagyon cigi szagú vagy, és bűzlesz a piától! Menj és szedd rendbe magad! Aztán beszélünk. –utasított Dave. Felszaladtam a fürdőszobába. A tükörben borzasztó látvány fogadott. –Ez meg ki a fene? –kérdeztem magamtól. A tükörben egy kócos, mosdatlan, hanyagolt, kisírt szemű lány vágott rám érdekes fejet. Rákellett jönnöm hogy bizony én festek ennyire ocsmányul. Aztán bele szagoltam a pólómba. Borzasztó cigi szaga volt. Hirtelen hányingerem lett. Nem ismertem magamra. Mintha nem is én lennék. Hogy tudtam én erre rászokni? De ami a legrosszabb.. kívántam is a cigit.. Lecibáltam magamról a ruhát és bemásztam a forró vízzel teli kádba. Végig kellett gondolnom mindent. MINDENT!

Először is meg kell szabaduljak az újabban felvett rossz szokásaimtól. A cigiről és az ivásról le kell szoknom! Ezen nincs mit agyalni, egyszerűen csak végett kell neki vetni.

A következő gondolatom az volt, hogy mi történt velem az elmúlt 2 hónap alatt?

Minden homályos volt. Mintha most keltem volna fel a kómából.. Abban biztos voltam hogy Zayn elment. Még mindig fájt a hiánya. A mellkasomban tátongó űr nem szűnt meg. Aztán elkezdtek bevillanni a képek. Lehunytam a szemem és minden erőmmel vissza akartam emlékezni. Sorra ugrottak be a borzalmas pillanatok. A gyújtó lángja lobbant fel a kezemben, ahogy újabb cigarettára gyújtok rá. Ahogy kiesik a kezemből a vodkás üveg. Egyre több ilyen emlék került vissza. Éreztem ahogy elnehezedik a testem a forró vízben. Aztán mintha víz alá fojtottak volna, homályosan úszott elő egy kis emlék. Valahonnan a tudat alattiból jöhetett elő. Egy kis filmnek tűnt az egész.

- Amanda! Kérlek! Ne csináld ezt! Gyere ki a szobádból! –jött a hang az ajtó mögül.

Nem reagáltam. Csak feküdtem tovább az üres üvegek közt. Kattant a gyújtó és elő futott belőle a kék és sárga színben cikázó láng, ami percek alatt meg gyújtotta a cigaretta végét. Mutató és a középső ujjam közt feküdt a finom, fehér cigaretta szál. Majd laza csukló mozdulattal a számba toltam a végét. Letüdőztem, majd kifújta a füstöt. Rossz volt. Éreztem ahogy megfulladni készülök. Aztán szüntelen köhögésbe kezdtem, ami által egyre több fekete fűst jött fel a tüdőmből. Hogy abba hagyjam a fuldoklást, a számhoz emeltem a bal kezemben heverő jack daniels-es  üveget és jókorát kortyoltam bele. A szemem alig volt nyitva. Mint egy részeg öreg ember az út szélén, fetrengtem az ágyban. Aztán össze rándult az arcom és sírásra gördült a szám. A szememből apró gyöngyszemek kezdtek záporozni.

- ZAYN! –ordítottam el magam bőgve. A könnyzivatarom egyre erősebb lett. Majd megcsillant a takarón heverő kis ezüstös penge, ami egy tükör darabra emlékeztetett. Kisírt szemeim hamar kiszúrták az éles tárgyat, amin már látszott hogy volt használva.

Lassan nyúltam felé. Erősen rámarkoltam, ami hatására a tenyeremből ömleni kezdett a vér. Erre még csak fel szisszentem. Mintha már megszoktam volna ezt a fájdalmat. A kezemből kifutó mélyvörös árnyalatú vér, teljesen össze kent mindent. A takaró már elázott a vértől. Akkor vettem észre hogy az ágy már véres volt. Gyengéd mozdulattal húztam fel a hosszú ujjú pólót a karomon, majd hatalmas erővel hasítottam végig a csuklómon a kis penge darabkával. Hangos, fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat. Majd egy nagy villanás bekövetkezésével kinyíltak a szemeim. Zihálva kapkodtam levegő ért. Megkönnyebbülve tanulmányoztam hogy még mindig a kádban vagyok és nem roncsolom a testem. Reménykedve pillantottam rá a kezemre, hátha csak egy rossz képzelődés volt.. De nem.. A karomon hatalmas vágások tátongtak. A sebek még nem forrtak be. Tudtam hogy némeik egy életen át végig kísér majd. Elszörnyülködtem saját magamon. A hülyeségeimen. Még mindig fáj Zayn elvesztése. Ugyan annyira fáj mint 2 hónappal ezelőtt. De akkor is bolondság magamban kárt tenni. Csak hogy kevés volt az, hogy tudtam mi a jó és mi a rossz. Az érzelmek felül kerekedtek az agyamon.

Bele gondolni is rossz volt hogy 2 hónapon át majdnem végig részeg voltam. A figyelem elterelés legjobb módja jelen esetben a hajmosás és a fürdés volt. Már csak az volt a gond hogy ezt nem csinálhatom örökké. Hamar végeztem a dolgokkal. Magam köré csavartam egy törülközőt és elindultam a szobámba, ahogy örömmel tapasztaltam hogy az én drága bátyám akcióba lépett. Dave már kitakarított. Volt azért nyoma a szenvedésemnek. De egész tűrhető volt a szobám. Új ágyneműt kaptam. Nem lett volna jó a saját véremben aludni. A frissen húzott ágyneműre pedig ki volt terítve az utolsó darab Zayn-ből. Vagy is csak az utolsó tárgyi emlékem róla. A póló amit itt hagyott nekem. Pillanatok alatt fel is kaptam magamra a fehérneműt, majd a pólót és egy nadrágot. Az asztalon hevert a pendrive, amin rajta van az a szám, amit Zayn írt. Ami csak a miénk, és senki másé. A dal azóta a kedvenc számom lett. A gyönyörű dallam, és gyönyörű hang, minden egyes szava vissza idézett valamit. Tehát zsebre vágtam a pendrive-ot, aztán rohantam le a nappaliba Dave-hez, hogy elmesélje mi történt.

Dave a kanapén ült és a tv-t bámulta. Ki találjátok hogy mi ment a tévében? Vagy is inkább ki.. jobban mondva kik.. A One Direction. Hát hogyne! Fontolóra vettem hogy jót tenne-e nekem most ha megnézném a róluk szóló rövid hírt. Arra jutottam hogy miért is ne?.

„Zayn Malik eltűnt? –kezdte a hírt a hosszú fekete hajú cica baba a képernyőn. A mondatra minden esetre felkaptam a fejem.

- A One Direction énekese, Zayn, depresszió miatt tűnhetett el egyik napról a másikra. A fiúk az állítják hogy barátjuk szerelmi okok miatt lépült le ennyire súlyosan.

- Zayn-t nagyon megviselte egy lány elhagyása. Depressziós lett. És most eltűnt! Kérek mindenkit, aki látja valahol Zayn-t szóljon! –Louis kétségbe esett arca és hangja jelent meg hirtelen a képernyőn.

- Ezúton is kérünk mindenkit hogy keresse az eltűnt szépfiút! –mondta a női hang, majd beadtak egy elég előnyös képet Zayn-ről.

Lemerevedtem. Köpni-nyelni nem tudtam (ami mostanában sokszor előfordult már)

Eltűnt Zayn? Te jó isten! Meg kell hogy keressük most azonnal! –hadartam magamban.

Gondolom kívülről csak egy ijedt fejű lány voltam, aki levegőt is elfelejtett venni.

- Ezt akartuk neked elmondani.. –suttogta halkan Dave.

- MI? MÉGIS MIÓTA NINCS MEG ZAYN?  –ordította Davnek torkom szakadtából. Olyan volt mintha tűz ütött volna ki a fejemben. Dave pedig mint valami szorgalmas kis tűzoltó próbálta eloltani a tüzet.

- Amanda! Ami! Nyugodj már meg! –csitított a ”tűzoltó”. Jobb kezét a vállamra emelte.

- Mi.. mi történt? –hebegtem össze vissza már kicsit higgadtabban.

Dave nagy levegőt vett, majd elkezdte felvázolni a helyzetet.

- Mi után Zayn elment, koncertezni kezdtek. Vissza akart kerülni a régi életébe. Csak hogy ez nem sikerült a terv szerint. Szerelmes beléd. Remélem ezt nem kell neked elmagyaráznom.. Zayn inni kezdet, úgy ahogy te is. –szúrós pillantást vetett rám. – Mindketten depressziósok lettetek és most ott tartunk hogy te vesztettél 3liter vért és az egészséges tüdőd és veséd, Zayn meg eltűnt. –csapta össze két tenyerét.

- De akkor miért ment el? Tudta hogy ez lesz.. –makogtam bambán magam elé.

- Ezt neked kell meg kérdezned. –Dave egyre jobban próbált vissza terelni a normális életembe, csak hogy én túl barom vagyok ahhoz hogy tisztán tudjak gondolkodni.

- Bocsánat, de rá kell hogy gyújtsak. –a zsebemben kezdtem kutakodni cigi után de egy darabot sem találtam benne.

- Nem-Nem! –rázta meg az ujját. –Se cigi! Se pia! –szögezte le az új szabályt.

- De! –kezdtem volna bele a feleselésbe de közbe vágott.

- Nincs de! Le kell hogy szokj róla! Ez így nem mehet tovább!. Nem érted? Zayn eltűnt! Amekkora hülye az a gyerek simán öngyilkos lesz! Te meg édesem még hülyébb vagy! mi az hogy ennyire magad alá küld egy fiú? Nehogy már! Szedd össze magad! 2 hónapig feküdtél a saját mocskodban, pontosabban a saját véredben! Folyton részeg voltál, és bűzlöttél a piától! Viszont, minden elismerésem a tied a mai napért, mivel végre kimásztál a szobádból és rendbe szedted magad. Igaz, hogy kívülről újra jól nézel ki, de a lelked még nincs rendben. És se én, se Elisa, se Liam, se Niall, se Louis, se Harry nem tud rajta segíteni! Csak te és Zayn tudjátok rendbe hozni! Ajánlom hogy gondolkozz el ezen! –Hosszas monológja közben idegesen hadonászott kezével. A célja egyértelmű volt. Vissza akarta adni az önbizalmamat, bátorságomat, élet erőmet. A boldogságot viszont nem tudta belém önteni. Azt csak Zayn tudja. Ha mar rá jöttem a beszélgetés lényegére. Fel kell hogy álljak! Nem hagyhatom hogy így legyen vége.

- Akkor… most azt akarod mondani.. hogy.. –kezdtem dadogva a mondatom.

- Igen azt akarom! Elisa már kint van a repülőtéren. Ránk vár. . –Dave nem várta meg a mondtatom végét. Döntött helytettem is.

- Nem! Erre nem vagyok képes. –nyögdécseltem szerencsétlenül.

- Viccelsz velem? Magadba bolondítottad Zayn-t! a sztárt aki a csajozásról híres, és akinek még egy normális kapcsolata se volt. Meg változtattad! –halkan, szinte suttogta a mondat végét. Egy pillanatra elhittem. Elhittem hogy tényleg, igazából szeret Zayn. Abban a pillanatban az is elhittem hogy képes vagyok rá, hogy újra vele legyek.

- Rendben. –magabiztosan sóhajtottam. mélyen Dave szemébe néztem, hogy érezze mennyire fontos ez nekem. Minden bizonnyal érezte, mivel bíztatóan végig simított a hátamon.

- Megígérem hogy megtaláljuk és újra együtt lesztek. –suttogta, egészen közel hajolt hozzám, szinte éreztem leheletét az arcomon.