~32.rész /Befejezés/

Na hát utoljára írok ide # úgy volt hogy Zayn szemszögéből lesz, de hát mégis csak a főszereplőnek kéne zárnia a blogot# :(( Minden kedves olvasómnak köszönök mindent! ha ti nem lennétek, most egy befejezetlen történet lenne itt ehelyett. Csodás hónapok voltak, amíg írhattam nektek. Minden egyes szót boldogan pötyögtem le. Nem bántam meg hogy bele kezdtem a történetbe, sőt, örülök hogy így döntöttem, mivel úgy érzem fejlődtem. Azt hiszem sok örömöt tudtam magamnak okozni az írással, és remélem nektek is :) Ezúttal is szeretném meg köszöni, hogy nem hagytatok magamra a történettel, sokat számít nekem az olvasók véleménye, hisz abból tudom min kell javítani, vagy mit kell úgy hagyni ahogy van :P Hálás vagyok mindenkinek, akár mennyire is csöpögősnek hangzik, de így van :D A befejező részről csak annyit, hogy Happy End lett, úgy ahogy sokan akartátok :) Úgy gondolom alakítottunk egy nagy családot, közösen, ami szerintem fantasztikus. <3 de hát ez is eljött, a búcsú. Még egyszer KÖSZÖNÖK MINDENT! <333
Természetesen nem hagyom abba a bloggerkedést, tevékenykedek még másik blogon :) ha szeretnétek még az írásomat olvasni ITT megtehetitek :) És páran írtátok, hogy szívesen meg ismerkednétek velem. Hát ennek sincs semmi akadálya :D mindössze annyit kell tennetek hogy,  Bejelöltök és rám írtok.

  Reggel nem először keltem arra, hogy szédülök és iszonyatos hányingerem van. Oldalra biccentettem a fejem, így tökéletes kilátás jutott Zayn-re, aki még édesen aludt. Csodálkozva néztem végig rajta újra és újra. Számtalanszor láttam már kócos haját, borostás arcát. Lassan másfél éve ébredek mellette minden reggel. Keze mellkasomon pihent, s védelmezően tartott maga mellet. Gyengéd csókot leheltem homlokára, majd megpróbáltam óvatosan kimászni karjai fogsága alól. Szerencsére Zayn olyan mélyen aludt, hogy észrevétlenül surranhattam ki közös háló szobánkból. Émelyegve botorkáltam el a fürdőszobáig, pont annyira volt időm hogy felhajtsam a wc ülőkét, abban a pillanatban előtört belőlem a tegnapi vacsora. Reflex szerűen kaptam a hajamhoz, annak érekében hogy ne okádjam le azt is. Ekkor megéreztem egy meleg kezet a derekamon.
- Jól vagy? -jött a hátam mögül érkező érdes hang. Mivel még mindig úton volt kifelé a rántott hús, nem tudtam válaszolni. Zayn segítő készen vette ki kezemből a hajam és helyettem ő tartotta azt, miközben gerincem vonalát simogatta. Pontosan tudta mit kell ilyenkor tennie, mivel nem először történik ez velem. Körülbelül tíz perces öklendezés után ki ürült a gyomrom, még mindig émelyegve töröltem meg számat, majd hátra fordultam Zayn-hez.
- Jobb már? -kérdezte aggódó pillantásokkal.
- Igen! Készítenél nekem egy teát? -ügyes kérésemmel próbáltam megszabadulni tőle.
- Persze! -hevesen bólogatott és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott homlokomra. Megvártam még kimegy, majd gyorsan kutatni kezdtem a tükör alatti fiókokban. Már egy ideje folyamatosan rosszul vagyok és érzem hogy valami nincs rendben, ezért most rá vettem magam egy tesztre. Hamar megtaláltam a vészhelyzetre elrejtett kettő darab terhességi tesztet, ugyan is egyben nem bízok. Az első pozitív eredménye után ijedten kaptam magamhoz a másikat, aminek az előzőhöz hasonló lett az eredménye. A szívem kalimpálni kezdett és úgy éreztem szívinfarktust fogok kapni. Nem azért, mert nem örültem neki, hanem azért mert még nem álltam rá készen. Törökülésben gubbasztottam a fürdőszoba kellős közepén két darab pozitív terhességi teszttel a kezemben. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből, ajkaimra pedig akaratlanul is mosoly húzódott. A gondolatok cikáztak a fejemben, de egyiket se tudtam józan ésszel felfogni. Egy kisbaba. Az én fiam vagy lányom cseperedik a hasamban. A szememből forró, sós öröm könnyek kezdtek záporozni. Később elfogott a félelem. Hogy mondom el Zayn-nek? A gyomrom görcsbe rándult, mire én óvatosan vezettem le még lapos hasamra a kezem. Hónapok múlva kerekded pocakommal teszem majd ugyan ezt. Mi lesz, ha Zayn el akarja vetetni? Nem! Azt már nem! Ő a miénk, nem veheti el senki tőlem. Csak sokkal több rémes felvetés után nyugtattam meg magam, hogy Zayn talán még örülni is fog neki. Hatalmas erő feszítéssel tápászkodtam fel a földről és remegő térdekkel elindultam lefelé, a konyhába. Hátam mögé dugtam kezeim, amik erősen szorították a két tesztet, annyira erősen, hogy már csaknem ellilult tenyerem. Ahogy leértem Zayn szerencsétlenkedése fogadott.
- Bassza meg! -üvöltött, mivel leborult a földre az össze teafilter. Lehajolt, hogy össze szedje őket, majd újra a teafőzővel kezdett csatát vívni. Halkan sóhajtottam, ezzel erőt véve magamon. Zayn meghallotta sóhajom és mindent elhajítva a kezéből igyekezett felém.
- Mindjárt kész a tea, jelenleg fent áll egy kis probléma, de megoldom. -kezét derekam köré fonta, miközben nyakam tövére lehelt egy csókot.
- Beszélnünk kell. -remegve sütöttem le tekintetem. Zayn keze felfedezte az én kezeim, amik továbbra is a hátam mögött lapultak. Arca meglepett lett, s egyik kezét levezette derekamról. Elindultam a kanapé felé, ő pedig szorgalmasan követett engem. Óvatosan ereszkedtem le a puha üllő helyre, miközben biccentettem fejemmel Zayn-nek, hogy ő is üljön le. Ijedt arca megrémisztett ezért csak jobban féltem a bejelentéstől. 
- Baj van? -kérdezte miközben egyik kilógó tincsem fülem mögé simította. Remegve ráztam meg a fejem.
- Amanda, látom hogy nincs minden rendben, mondd már! -biztatott, s lopva hátam mögé próbált kukucskálni. Félve emeltem elő először a jobb kezemet. Remegő ujjaim szét nyitottam, így a szemben lévő fiú is szemügyre vehette a terhességi tesztet. Minden idegszálammal Zayn arcát figyeltem, remélve hogy le tudok róla valamit olvasni. 
- Ez már biztos? -elvette kezemből a tesztet, s végig simított combomon. Mély sóhajjal csúsztattam kezébe a másik eredményt is. A két teszt között cikázott a tekintete, amitől kezdtem még jobban megijedni. Tekintetem a combomon heverő kezére vándorolt és már bele kezdtem volna a magyarázkodásba de akkor Zayn hideg leheletét éreztem meg ajkaimon. Habozás nélkül tört be a számba, nyelvemért kutatva. Zayn mindig is jól oldotta a feszültséget, ezzel most sem volt probléma. Ajkaink elválása után egyenesen a szemembe nézett, ami megnyugtatott. Ajkaimba haraptam mire ő fülig érő mosollyal hajolt fülemhez. 
- Már vártam. -súgta fülembe, mire hevesebben kezdett verni a szívem. Az én ajkaim is mosolyra húzódtak a megkönnyebbüléstől.
- Örülsz neki? -hátrébb húztam a fejem, hogy teljes kilátás nyíljon Zayn-re.
- Viccelsz? Apa leszek! -vigyorodott el, miközben hasamra vezette kezét és végig simított rajta. Nem tudtam elrejteni zavartságom, hisz felfoghatatlan élményen megyek most keresztül. Szememből előtörtek a gyémánt szerű könnyek. Kezei lassan vándoroltak arcomhoz, és hüvelyk ujjával törölgetni kezdte a könnyeket. 
- Most miért sírsz? -kérdezte meglepődve. -Nem akarod? 
- Mindennél jobban akarom őt, csak félek. -sütöttem le újra tekintetem. 
- Mitől? -nem hagyta hogy kerüljem a szemkontaktust, államnál fogva hajtotta feljebb fejem.
- Attól hogy elhagysz. -valltam be szégyellősen. 
- Bolond vagy. -hitetlenkedve rázta meg fejét. -Meg ígértem, emlékszel? -féloldalas mosolyra húzta száját.Könnyektől csillogó szemeimmel kémleltem gyönyörű barna íriszét, ami magába szippantotta az elmém. -Mindennél jobban szeretlek titeket. -motyogta miközben a hasamat kémlelte. Zayn szavai erősen meg leptek, azt hittem ki fog akadni. 
- Hívom a srácokat. -hatalmas mosollyal az arcán állt fel a kanapáról a telefonért indulva.
- Ne! -ragadtam meg a csuklójánál fogva. - Majd ha teljesen biztos lesz. -suttogtam halkan. 
- Jogos. -húzta a száját, majd vissza huppant mellém a kanapéra. 
- Haragszol? -kérdeztem kissé félénken.
- Dehogy is! Csak még mindig nem tudom felfogni. -maga elé meredve morogta. - És tudod, egy gyerek nagy felelősség,  arról nem is beszélve hogy veled milyen nehéz báni. -az elején még komolyan a végét viszont már nevetve sikerült elmondania. 
- Így jártál. -dörgöltem az orra alá kuncogva, miközben vállára hajtottam a fejem.
- Még szerencse. -súgta fülembe érdes hangján amitől kirázott a hideg. - Basszus! Elfelejtettem a teát- kapott a fejéhez, mire én elnevettem magam.
- Hagyd! Ne szenvedj vele. -csitítottam.
- Előbb-utóbb meg kell tanuljam. -karolt át vállamnál.
- Isten őrizz! Ilyen nehéz feladatot nem akarok rád bízni. -háborodtam fel, persze csak viccből.
- Igazad van, majd felnő a gyerek sörön. -mosolygott rám gúnyosan. Abban a pillanatban elöntött a boldogság. Felhőtlenül boldog voltam, hiszen anyuka leszek, életem szerelme pedig apuka. A testem minden porcikája mosolygott, a szívem pedig kiugrani készült a helyéről. Ezt az érzést mostanában egyre többet érzem. Zayn erősen szorított magához. Éreztem ahogy az ő szíves is hevesen kalimpál a helyén. Beleszakad a szívem, akárhányszor vissza gondolok a végig szenvedett időkre. Viszont megérte, mert most itt vagyunk. Egymás karjai közt és egy igazi csodát várunk, ami már elkezdődött. Már nem csak a szavak és tettek fognak minket egy életre össze kötni, hanem egy hús vér ember, azaz gyerek is. A mi gyerekünk. Ekkor hallottam ahogy Zayn nagyokat sóhajt. Eltoltam magamtól, hogy meg nézhessem mi a baj. És láttam ahogy apró könnycseppek potyognak ki sorra szeméből.
- Te sírsz? -mosolyodtam el akaratom ellenére is.
- Nem, csak bele ment a hajad a szemembe. -törölgette meg arcát.

- Nem kell tagadni. -állítottam le kezeit. Zayn erre elmosolyodott, két tenyere közé vette arcom, és magához húzta. Ajkai perzselték enyéim.

- Szeretlek. -súgta bele csókunkba. 

The End